Mái Attila: 400 GALLON

Mái Attila: 400 GALLON

400 GALLON

Apám szerint a lelki alkatom kellőképp amorf. Eltorzult pszichém aránytalanságát leginkább a családi ünnepek vonatkozásában tartja kellemetlennek, sőt elviselhetetlennek. Úgy aposztrofálja az említett jelenséget, hogy a megterített asztal mellett sokáig egész nyugodtan elüldögélek, a megfelelő evőeszközöket használom a különböző fogásoknál, például soha nem tévesztem össze a halkést a vajazóval, könyököm szorosan a testem mellett tartom. De ha csak egy kicsikét is megmozdulok, folytatja, és elég egy alig észrevehető vállrándítás vagy jelentéktelennek tűnő fejbiccentés, teljesen mindegy, mert az szörnyű kvantumugrás lesz mindazok rémületére, akikkel a család és a rokonság gyengéd szálai kötnek össze.

 

De tudják mit, hagyjuk magára a megbokrosodott dinasztiát, hiszen létezik számos más, sokkal érdekesebb téma. Ott vannak például mindjárt a bálnák.

Tudták, hogy a bálnák íváskor 30–40 liter ondótól szabadulnak meg példányonként? Ha ezt a mennyiséget beszorozzuk a hím bálnák létszámával, ami jócskán százezerben mérhető, akkor megkapjuk, hogy egy ívási időszak alatt 3–4.000.000 liter bálnaondó kerül a tengerekbe és az óceánokba évente. Valahol azt olvastam, hogy 400 gallon spermát lövell ki egy cet alkalmanként. És még csak zellert, tojást, ginzenget vagy osztrigát sem kell fogyasztania.

Kiszámoltam azt is, hogy egy gallon 4,55 liter, vagyis 400×4,55, azaz 1820 liter. Ez valóban nem kevés. Bizonyos, hozzáteszem tudományosan megalapozatlan feltevések szerint, a tenger és az óceán a bálnaspermától sós. Képzeljék csak el, éppen valami fehérhomokos parton nyaralnak, kikecmeregnek a pálmafák árnyékából, belegázolnak a türkizkék vízbe, jólesően úszkálgatnak mindenféle egzakt elképzelést nélkülözve, aztán a felverődő hullámokból hoppá, váratlanul benyelnek pár kortyot. Na, akkor jusson az eszükbe, hogy miből lett az a só, és valójában mit kóstoltak meg. Egyébként, ha tudományos magyarázatot keresnek arra vonatkozóan, hogy miért sós a tenger és az óceán, ott van a világháló, nézzenek nyugodtan utána.

Előre szólok, a valóság, mint mindig, ebben az esetben is kijózanító lesz, és persze semmi köze a bálnaspermához. Tényleg nem értem, miért nem élhetünk saját teóriáink képzeletvilágában. Rózsaszín, cukormázas, émelyítő félrevezetettségben, amelynek, bár nincs köze a realitáshoz, mégis izgalmasabb, és szívesebben adjuk tovább másoknak, magunkra vonva ezzel az érdeklődést, hogy ámulattal figyeljék, milyen rendkívüli, amiről mesélünk, közben meg gondolják azt magukban, hogy mennyire műveltek vagyunk, és halványlila elképzelésük sincs, honnan a fenéből tudjuk ezt a rengeteg érdekfeszítő dolgot. 

Egyébként, képzeljék el, most olvasom Kierkegaard VAGYVAGY című művét, és frankón mondom, totál letaglóz a szöveg. Félpercenként félreteszem a könyvet, öklömet a magasba lendítve ugrálok az ágy körül, mert próbálom valahogy lecsillapítani kattogó, a bálnákéhoz viszonyítva jelentéktelen méretű agyvelőm. Ez az ember, mármint Kierkegaard, azt hiszem, sőt, meggyőződésem, hogy nem pusztán filozófus, hanem egy szájbatekert költő is volt. Szerinte például a lazac nagyon ízletes, de ha túl sokat eszünk belőle, megárt az egészségünknek, ezért jobb, ha óvatosak vagyunk, mivel nehezen emészthető. A bálna sem eszik lazacot, ez mondjuk érthető, hiszen nincs túl sok érzéke a gasztronómiához, a vízszűréshez viszont annal inkább, egyébként pedig nehezen préselné át a sziláin a lazachúst, így hát elkerüli a gyomorrontást. Kierkegaard állítása szerint egyszer régen Hamburgban nagy mennyiségű lazacot fogtak a halászok, és a rendőrség elrendelte, hogy minden családapa hetente csak egyszer adhat a halból a háza népének. Végül oda lyukad ki ez a szellemi lángoszlop, sőt, egyenesen kívánatosnak tartja, hogy legyen hasonló korlátozó rendőri intézkedés a szentimentalizmust illetően is. Na, bár tényleg imádom az ipse agymenéseit, ezzel az állításával mondjuk pont nem értek egyet, mert manapság nem elég, hogy nem sokat adunk az érzelmekre, kifejezetten észnehéz világban élünk, ráadásul meglehetősen nehéz eszű emberek között. Erről jut eszembe, hogy tömegét tekintve, a bálnák agya a legnagyobb az állatvilágban, elérheti akár a 20 kilót is. Most mondják meg, nem csak az orgazmusuk, de a neokortexük is irigylésre méltó, micsoda mázlista alakok. Igen, és tényleg csak egy rövidke intermezzo erejéig még visszatérnék a bálnákhoz, pontosabban a bálnák énekéhez, ami az egyik legkifinomultabb kommunikációs eszköz az állatvilágban. Képzeljék, az emberekhez hasonlóan ők is átadják egymásnak kulturális viselkedésmintáikat, a hímek pedig néhány évente megújítják a repertoárjukat, és teljesen új dalokat találnak ki, igazi gigászi trubadúrok. 

Valamiért eszembe jutott, pedig nem most volt, még a múlt század legeslegvégén, pontosabban a tizenhetedik születésnapomon, amikor a haverom megkérdezte, hogy melyik a legnagyobb félelmem. Gondolkodás nélkül rávágtam, mi van akkor, ha a csajom valójában frigid, és csak baromi ügyesen megjátssza az orgazmust, én meg bekajálom az oszkárnak is beillő alakítást, majd pár év múlva elveszem feleségül, ő meg gyereket szül, utána szép suttyomban meghízik, aztán kéthavonta nagy nehezen megszán kezelhetetlenné vált felajzottságomban, és pár perc erejéig magába fogad. Persze kizárólag gumiban csináljuk, mert nem akar több porontyot, az apás szülés alatt végig ordít velem az orvos meg az ápolók előtt, és hosszasan sorolja üvöltve, hogy ezentúl hová dugdossam az ágaskodó farkamat. A nőkkel egyébként mindig hadilábon álltam, ami nem csoda, hiszen a szerelem elég komplikált dolog, mondjuk, szerintem ebben mindannyian egyetértünk. Ott van például Erósz, aki maga volt a szerelem istene, aztán sokáig mégsem volt szerelmes, és életében összvissz egyszer sikerült neki. Gondoljanak csak bele, Erósz, ez a kockáshasú, szélesvállú, kigyúrt istenség, akit az ókori görögök a legszebb férfinak tartottak, ez az antik macsó, akitől nem mellesleg a szerelem hatalma eredeztethető, értik, akinek konkrétan ez a szakmája, szóval ennek az archaikus szépfiúnak egyetlen románcra telt csupán. Ráadásul, ha nem szánja meg, és nem segít ennek a bájgúnár hályogkovácsnak Zeusz, még azt is elkúrja. 

A hereméh az életét adja egyetlen kufircolásért. A hímvesszője olyan passzentosan szorul a hüvelybe, hogy az üzekedés végén képtelen kihúzni onnan, és csak úgy tud megszabadulni az anyától, hogy a párzószerve kiszakad, ő maga pedig kimúlik. A csendes–óceáni nőstény lazac árral szemben úszik fel a folyókon, hogy megtalálja a legalkalmasabb helyet az ikrák lerakására, az ikrák lerakása után viszont elpusztul. Kierkegaard azt állítja, hogy az örömökkel is így vagyunk, az életben a legfőbb és legtúláradóbb élvezet pillanatát a halál kíséri. Nem tudom, most örüljek vagy sem, mert ha ez valóban így van, akkor meglehetősen hosszú életre számíthatok. 

Mái Attila

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

Comments

Huszonnegyedik adventi ablak

Huszonnegyedik adventi ablak

Damon D. Dark

Advent jön, Karácsony az ajtón bebocsátást kér,
A fenyőfa, az ajándékok, sok ember minden jót remél.
Felgyúlnak a fények, illatozik minden,
Énekszó száll, távolra, messze innen.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

Comments

Huszonharmadik adventi ablak

Huszonharmadik adventi ablak

Bombicz Judit – Karácsony idején

Szétnézek a behavazott tájon,
Az egész olyan, mint egy álom.
A sűrű hóesésben már-már alig látni,
Ilyenkor a legjobb Karácsonyt várni

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

Comments

Márton Csilla: Decemberi ajándék

Márton Csilla: Decemberi ajándék

Zalán utálta a decembert.

Az élet sorozatos megpróbáltatásai a halványan pislákoló reménysugarat is kioltották belőle. Minden rossz esemény decemberben következett be az  életében.

Kinézett az ablakon aztán hátralépett, és a hátát megtámasztva a szekrénynek ábrándozott. A karácsonyi készülődés járt az eszében, az amikor még együtt volt a család. Szülei autóbalesetben meghaltak, nevelőszülőkhöz kerültek ikertestvérével, Zentával, aki rögvest megszökött, és azóta sem hallott felőle. Így egyedül ünnepelt, ahogy kikerült abból a családból. Régi bevált szokás szerint templomba ment, mindig a testvéréért imádkozott. Aztán csavargókhoz verődött, együtt ittak, mulatoztak. Elkezdett gyakrabban inni, többször rosszul lett, kórházba is került. Megfogadta, új életet kezd. Eldöntötte, hogy ebben az évben jobban odafigyel magára, az egészségére. Úgy csinálja, ahogy előző évben még novemberben átvette a pszichoterapeutájával. Fél évig járt hozzá. De kinek is mondhatta volna el, mindenki elpártolt tőle. Egyedül a munkahelyén a főnöke biztatta, hogy minden jóra fordul, tartson ki.

Elérkezett a szenteste, a város elcsendesedett és ő készen állt, újra templomba menni. Ellépve az ablaktól, visszafordult a szoba másik oldala felé, és egy pillantást vetett a feldíszített asztalra. Mindig két személyre terített. A fenyőfán felkapcsolta a fényfüzért, szemében könnycsepp csillant,, nagyot sóhajtott. Elindult az előszobába, kabátját gondosan végignézte, leszedte a szöszöket. Fejére egy szőrme kucsmát húzott. Felvette kitaposott csizmáját, az ajtót bezárta, és elindult. A kaput csak behajtotta. Az utcák csendesek voltak, egyegy hajléktalan lézengett, cipelték a szatyrokat, ami a mindenük volt. Nem volt karácsonyi hangulat, vagy csak ő érezte így, nem tudta eldönteni. A sarkon állt egy román kori templom, oda szokott járni. Többnyire öregekkel volt tele. Zsebéből előkotorta a maszkját, feltette, a járvány szele még időnként átfésülte a terepet. 

Ahogy közeledett az átjáróhoz, látott egy férfit, aki szeretett volna felállni, próbálkozott a korlátba fogódzkodni, de mindig visszaesett. Zalán odasietett segíteni, és akkor látta, hogy hajléktalan ember, aki sokat ivott, beverte a homlokát a járda padkájába, meghorzsolta az arcát, az orrát.. Hátralépett. Egy vele egykorú kócos hajú, deformált arcú ember állt előtte. Lábán tornacipő, zokni nélkül. Zalán hosszasan nézte. Végigfutott a gondolat benne, hogy ő is lehetne. Izgatott lett, és elkezdte kezét a kabátjába törölni. Egyhelyben topogott, segíteni, és gyorsan tovább menni szeretett volna. Végül meggondolta magát, egy nagy lélegzetvétellel a férfit a korláthoz vitte, nekidöntötte. Lenézett, meglátott egy ötszázforintost, gyorsan felkapta, átment a másik oldalra, és nagy léptekkel haladt a templomba. A mise már megkezdődött, foghíjasan ültek az emberek. A jászolhoz sietett, de ott három gyermek térdelt. Így leült a legközelebbi padra. Sóhajtott. Megelevenedett előtte, ami kint történt. A miséből nem hallott semmit. Forróság öntötte el, szeme sarkából látta, hogy a gyerekek felálltak és elmentek, így a jászolból a kisded épp rá mosolygott. Elkezdett izzadni, összeszorult a torka. Azt érezte, hogy a markában nagyon szorítja az ötszázast, ami egyre jobban forrósodott. Felállt, odadobta a jászolba a pénzt, és kirohant. Futott, hogy megnézze, hogy van az az ember, akinek a mise előtt segített.. De ahogy az átjáróhoz ért, nem látta sehol.Kétségbeesetten kereste. Elindult hazafelé. Alig vonszolta magát. Nem kapott levegőt. Kigombolta kabátját, a szőrme kucsmáját jobb hóna alá szorította, miközben bal kezével a verejtéket törölgette arcáról. Ahogy közelebb ért a házhoz észrevette, hogy a kapu nyitva van, pedig ő csak behajtotta. Akkor látta meg, hogy a keresett személy dőlhetett a kapunak, és beesett. Ott feküdt a földön mozdulatlanul.

Elöntötte az öröm, lehajolt hozzá. Sírt, és nevetett. Istenem, ez ő, Ez ő, Istenem. Magához szorította. Minden erejét összeszedte, bevitte a házba, és lefektette. Mert addigra már felismerte testvérét, Zentát.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

Comments

Dorothy Gray: Új karácsony

Dorothy Gray: Új karácsony

A sütő hangos sípolással adta tulajdonosa tudtára, hogy letelt a beállított idő.

Csenge sebes léptekkel ment a hang irányába, elfordította a kapcsolót és kinyitotta a masina ajtaját. Elkapta a fejét, nehogy a felszálló forró gőz megcsapja arcát, majd megtapogatta a bejgliket és mélyet szippantott a levegőbe. Mosollyal nyugtázta a végeredményt, pont olyan lett a sütemény ahogy megálmodta. Kellett hozzá pár év és néhány kiló tészta, de kikísérletezte a tökéletes bejgli receptjét.

Miután egy kis forralt bor társaságában visszament a nappaliba, leült a kanapéra és bámulta a karácsonyfát. Próbálta elképzelni hogyan fog alakulni a pénteki karácsonyi ebéd a családjánál. Általában megússzák veszekedés nélkül, de volt már sok kellemetlen pillanatuk. Csenge több bántó emléket eltemetett magában az évek során, ezért általában feszülten érkezik és reméli, hogy nem kerül újra kereszttűzbe, és nem lesz új, ami a sérelmek listájára kerül, melyet idestova harminc éve vezet gondolatban. A nővérével folytatott képzeletbeli beszélgetéséből telefonja csipogása zökkentette ki. Hanyagul vette fel és majdnem le is ejtette, amikor eljutott a tudatáig, hogy ki is üzent neki a közösségi portálon. 

– Szia. Most fejeztem be a könyvedet. Imádom – villogott a kijelzőn az üzenet Simon neve alatt.

Csenge csak pislogott és nem hitte el, amit olvasott. Újabb csipogás. Kép. Megnyitotta és Simon mosolygott rá a Fekete apostollal a kezében.

– Szia. Wow. A kedvenc zenekarom énekese a regényemmel a kezében. Libabőrös lettem – pötyögte sebesen.

– Én lettem libabőrös, amikor rád kerestem és észrevettem, hogy követed az oldalamat. A tavalyi koncerten is ott voltál. Megnéztem a képeidet. Gyönyörű vagy. Hol bujkáltál eddig?

– Az íróasztalom alatt. 

– Azt hiszem kijelenthetjük, hogy kölcsönösen rajongunk egymás munkásságáért. Év végéig még Magyarországon vagyok. Meginnál velem egy kávét valamikor?

Egy órányi üzenetváltás után megbeszélték, hogy szombaton délelőtt együtt kávéznak. Csengével madarat lehetett volna fogatni. Simon mindig is tetszett neki, a zenéjüket pedig egyenesen imádta. Kuncogva képzelte maga elé a jelenetet, ahogy bemutatja a családjának a magas, tetovált, felnyírt hajú énekest, akitől vélhetőleg minden apa óva intené a gyermekét. Felpattant, és miután elindította a kedvenc számát, feltépte a szekrényajtót és azon kezdett morfondírozni, hogy mit vegyen fel szombaton. A holnapi családi karácsonnyal kapcsolatos aggodalmait hamar felváltotta a szombati kávézás iránti lelkesedés, ugyanakkor hirtelen minden lehetséges tragikus végkimenetel irreálisan valószínűnek tűnt.

– Oké, le kell higgadnom – gondolta magában.

Visszament a konyhába és miközben a süteményeket szaglászta, forogni és táncolni kezdett. Nem tudta, hogy az illatok, a forralt bor, vagy a karácsony szelleme vette le a válláról az aggodalmaskodás és a mindent túlgondolás terhét, de megnyugodott. Végsősoron arra a következtetésre jutott, hogy megfogadja édesanyja tanácsát, és nem próbál mindenre felkészülni, mindent eltervezni, de legfőképpen, nem várja mindenkitől a lehető legrosszabbat. Hajlamos volt ugyanis másokról, és a dolgok lehetséges kimeneteléről a legnegatívabb verziót feltételezni – noha sokszor nem alaptalanul – de most úgy döntött, hogy ezúttal megpróbál derülátóbb lenni. 

Szombaton mosolyogva ébredt, meglepően jól alakult a családi karácsony, jókat ettek, beszélgettek, nagyokat nevettek, és végre eljött a várva várt kávézás napja. Vissza-visszakúszott egy-egy balsejtelem a gondolataiba, hogy mi lesz, ha Simon mégse olyan, amilyennek elképzeli, hiszen pár óra üzenetváltás és telefonbeszélgetés nem elégséges ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhasson le a férfi jellemét illetően, de hamar elhessegette a negatív gondolatokat. A fekete szűk kabbala-farmerját húzta fel, gyöngyökkel díszített kötött pulóvert választott hozzá, és fekete csizmát. 

A sapkáját a homloka közepéig húzta a decemberi fagyos szélben, hó ropogott a talpa alatt, egy kisgyerek nevetve integetett neki hóemberépítés közben, ahogy elsétált mellette. Mindig hangoztatta, hogy nem szereti a telet és a karácsonyt, most mégis valahogy másként élte meg. 

Kipirult arccal érkezett a kávézóba, Simon egyből felpattant ahogy észrevette, és lesegítette a kabátját.

– Milyen kávét kérsz? – kérdezte a férfi mosolyogva.

– Pumpkin Spice Lattét, zabtejjel vagy mandulatejjel.

Pár perccel később Simon megjelent a kávékkal és még mindig fülig ért a szája.

– Nagyon jó kedved van – mosolygott rá Csenge és barna cukrot szórt a kávéjába.

– Persze, hogy jó kedvem van. Véget ért a turné, úgyhogy végre pihenhetek, találkoztam a családommal, akiket majd’ egy éve nem láttam és rettenetesen hiányoztak, degeszre ettem magam finomabbnál finomabb karácsonyi kajákkal, puha ágyban aludtam, a kishúgom csilingelő nevetésére ébredtem, anyukám fahéjas tekercsét ettem reggelire. Imádom a karácsonyt, az idei pedig még egy plusz meglepetést is tartogatott. Annyira vártam már, hogy láthassalak.

– Elpirulok – mondta Csenge és mosolyogva kevergetni kezdte a kávéját, de közben Simon hatalmas barna szemeit fürkészte.

– Neked az is jól áll – felelte a férfi mosolyogva. – Hogy alakult a tegnapod?

– Tulajdonképpen nagyszerűen. Kipróbáltam a trükköt, amit javasoltál. Azzal nyitottam, hogy mindenkihez intéztem pár kedves szót, és szinte egész nap mosolyogtam. Megdicsértem az unokahúgom ruháját, a férje autóját, a nagynéném főztjét, a nővérem kutyáját. Nem kerestem a hibát másokban, csak egyszerűen élveztem a délutánt. Ebéd után társasjátékoztunk, nagyokat nevettünk, igazából nagyon jól éreztem magam. A karácsony nem is olyan vészes.

– Persze, hogy nem. A karácsony az év legjobb része.

– Most már én is így gondolom – válaszolta Csenge és csillogó szemekkel belekortyolt a kávéjába.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

Comments