Benkovics Judit: A titok

2023.12.14. | Karácsonyi novella, Novella

A fahéj illatú kávézó egyik eldugott sarkában ülünk.

Mindenütt egy apró karácsonyi ék, a rádió halkan súgja a már százszor is hallott ünnepi dalokat. 

Végre megérkezik a forró csokoládénk, amihez ma kiskanál helyett cukorpálcika jár. Nagyot szippantok a gőzéből, beszélgetőpartnerem pedig nagyot szürcsöl a sajátjából. Hófehér bajszát barnára pettyezi az ital, gyors mozdulattal törli le. Mozgása, korához képest fiatalos, bár – valójában fogalmam nincs, hány éves lehet – gyermeki élénkséggel néz rám, így várja első kérdésemet. Szája szegletében huncut mosoly. Zavarban vagyok. Mégiscsak a Mikulással ülök itt, szemtől-szemben, ami pont annyira varázslatos, amennyire hihetetlen. Ha nem izgulnék ennyire, ujjongva a nyakába ugranék. Mindig is tudtam, hogy ő pont olyan valóságos, mint bárki más. Hosszú hetekig készültem erre az alkalomra. A telefonom. Ami amúgy egy ezer éves vacak, lefagyott, így nem férek hozzá a jegyzeteimhez. A milliónyi kérdés, amit feltehetnék a gyerekek nevében, sűrű, ragacsos masszaként forog a fejemben, mint a karamell, amit reggel találtam a csizmámban.

Aztán mélyet sóhajtok, és mentő ötletem támad. Az agyam egyik zugából előkeresem a fiaim kérdéseit, amikre tőlem várták a választ, az elmúlt napokban. 

– Nem is tűnik fáradtnak, pedig, biztosan nagyon nehéz éjszakája  volt – jegyzem meg, indításként, kezemet a hópelyhes bögrén melengetve. A cukorpálca felére olvadt a forró italban.

– Óh, kedvesem! Olyan izgatott vagyok, hogy is tudnék elaludni! Egész évben erre az éjszakára készülünk! Ho-ho… – kuncog a huncutabb gyerekek, azt hiszik, elég novemberben bevetni az ágyat, és segíteni megteríteni… ha most hazamegyek, durmolok egy nagyot, és holnap már újra forog a csokigép! Csak 364 nap van hátra! – izgatottan dörzsöli a kezét.

– Hogy kell elképzelni ezt a „megfigyelést” ?

– Oh, ne aggódjon, nem ülök egész nap egy távcső előtt, és leskelődöm mások otthonában, az eléggé kellemetlen lenne – neveti el magát. – Hihetetlen, micsoda elképzelések vannak! Az az igazság,  hogy a madarak csiripelnek. A cinegékkel és a vörösbegyekkel, nagyon jó kapcsolatunk van, már hosszú évtizedek óta, elnézést – érinti meg a pincérnő karját. – Kérhetnék egy szelet almás pitét? Annyira gusztusos, muszáj megkóstolnom. Tudja – fordul vissza hozzám –, van aki azt mondja, hogy én nem is létezem, pedig hát – mutat végig magán – amint látja, itt vagyok. Amire nincs magyarázat, azt könnyebb letagadni. Arra keresik a választ, hogy hogyan repülnek a szarvasok, meg hogy miként tudunk a világ minden tájára ajándékot vinni egyetlen éjszaka alatt, sőt, bizonyos helyekre még karácsonykor is engem várnak, hát, hogyan tehetném meg, hogy nem indulok újra útnak? De azt soha nem kérdezik, hogy miért?

A fiatal pincérnő visszatér a pitével, a Mikulás üres tenyerébe pedig  a semmiből ott terem egy aranypapíros szaloncukor, amivel hatalmas mosolyt csal az arcára.

– Látta ezt? Ezt a mosolyt. Ezért van az egész. Az öröm hatalmas energiát teremt. Az öröm a csoda. És a hit teremtő ereje. Az az izgalom, amivel várnak, az a varázslat! Ők teremtik meg ezt a valóságot. Az ő hitük a titok. Az ő hitük hajtja a szánt. Miattuk tudnak repülni a szarvasok, miattuk áll meg az idő. Miattuk kerülhet minden csizmába édesség. Ők teremtették a csokoládégyárat, a játékokat termő fát, még ezt a finom meleg piros kabátot is, ami rajtam van. Ennyi a titok. Amíg csak egyetlen gyermek is van a világon aki hisz bennem, addig, de csak addig tudok ajándékot vinni.

– Mint a Tündérek a Pán Péterben.

– Valahogy úgy – mosolyog szomorkásan. – Szerencsére, ezt a felnőttek is tudják. Minden felnőtt mesél rólam a gyerekének. És mesél rólam a nagymama és a nagypapa, a szomszéd, a boltos, a tanító néni, a buszsofőr. A felnőttek is tudják, hogy szükség van a csodára. És amíg mesélnek, ők is hisznek bennem – nyitja szét a tenyerét, amiben ezúttal egy aranyozott dió lapul.

Megbabonázva nyúlok utána. Szórakozottan forgatom. Mire újra felnézek, egyedül ülök az asztalnál. Csak egy üres bögre, és pár morzsa tudatja velem, hogy nem álmodtam. Kinézek az ablakon. Szállingózik a hó, emberek sietnek, hogy végre hazaérjenek a munkából abba a melegbe, ami csak otthon várja őket. Egy anyuka fáradt mosollyal húzza a szánt, amin két kislány ül egy kockás pokrócba burkolózva. Egy apuka fülére tapasztott telefonnal lép ki a kávézóval szemben lévő pékségből. Egy fehér szakállas, idős bácsi apró helyett csokoládét tesz a hajléktalan néni poharába. 

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük