Bordó sálba bugyolált otthon-illat

2023.10.18. | Novella

– Ne hagyj itt! Soha többé nem leszek rossz! Megígérem!

– Szofi! – kiabált be a férje a boltba. – Itt van Eleonóra néni, gyere ki, kérlek!

Szofi hirtelen felocsúdott gondolatai közül, ahogy a hang irányába fordult. Nehéz léptekkel előre indult a raktárból, hogy réglátott, kedves ismerőst fogadjon a boltjukba.

– Jó napot, Eleonóra néni! Miben segíthetek? – mosolygott Szofi az idős nőre, majd a mögötte meghúzódó kislányra pillantott. Hosszú, szőke haja félig kikandikált sálja alól, kantáros nadrágjának az alja csupa sár volt. Szofi nem szerette az őszt, már attól is fázósan megborzongott, ha  a hűvös időjárásra gondolt.

– Szervusz, kedvesem! – mosolygott vissza Eleonóra néni. – Róza, gyere, mutasd meg, légy szíves, mit hoztunk!

A kislány lehajtott fejjel bújt ki Eleonóra néni mögül, és óvatosan a pultra tett egy sárga esernyőt. Az esernyő nyele törött volt, a feszítője mellett pedig elszakadt az anyag.

– Elestem az iskolában és tönkretettem az esernyőmet. – Kövér könnycseppek gurultak végig hófehér, törékeny arcán. – Meg tudják javítani? Az anyukámtól kaptam…

Szofi a könnyektől maszatos arcot bámulta, mire eltemetett, régi emlékek rohanták meg.

– Kérlek! Könyörgöm! Ne hagyj itt!

Szofi a szüleit balesetben veszítette el. A kislány alig nyolc évesen maradt árva. Nagynénje soha nem foglalkozott a családjával, egyedüli, karrierista nőként nem volt ideje unokahúgára vigyázni, ezért egy borongós, novemberi napon két óra autózás után egy kihalt utcácskában lévő házhoz vitte őt. Kerítések, fehér házak álltak sorban, csak a sárguló, őszi falevelek törték meg a csendes utca egyszínű hangulatát. Szofi, miután kiszállt az autóból, nyaka köré tekerte bordó sálját, amit még az édesanyja kötött neki. Apró rojtjai csiklandozták a nyakát. Szofi nyugalmat érzett, ahogy körülölelte a puha ruhadarab. Menedéket nyújtott, akárcsak édesanyja és édesapja ölelése.

Nagynénje lesöpört egy apró szöszt a kosztümjéről, majd fekete aktatáskáját kezében szorongatva, határozott léptekkel haladt a ház felé, amin egyetlen kis tábla csüngött: Eleonóra háza. Ameddig Szofi azon morfondírozott, hogy vajon miért kell egy házra kiírni, hogy kié, addig nagynénje becsöngetett. Az ajtót egy testes asszony nyitotta ki.

– Már vártam magukat, jöjjenek beljebb! – hangja kellemesen csengett, tekintete melegséget sugárzott.

– Szofi! – parancsolt rá nagynénje, aki összerezzent a határozott hangtól. Lehajtott fejjel, beletörődve követte nagynénjét.

Szofi meglepődve tapasztalta, hogy a ház tele van gyerekekkel. A lányok babákkal játszottak, a fiúk autókkal. Könyvet olvastak, rajzoltak, a nappali gyerekzsivajjal telt meg. Szofi nagynénje fojtott hangon a testes asszonnyal beszélt, amitől a kislánynak rossz érzése támadt.

– Pszt! – suttogta nem messze tőle egy fiú.

Szofi nem figyelt oda rá, egyre csak nagynénjét bámulta, és a vékony, őszi sálat a nyakában, ami alig nyújtott meleget a hideg szél elől, Szofi sálával ellentétben. Ér egyáltalán valamit az a sál? Édesanyjára gondolt, aki teljesen ellentéte volt a nagynénjének. Vidám, színes pulóvereket hordott, kockás nadrágokat, vagy tarka, virágos sálakat. Szofi imádta édesanyja holmijait, csupa meghittség, és otthon-illat áradt mindegyik sáljából.

– Psszt! – hallotta újra az erőteljesebb pisszegést, mire a hang irányba fordult. – Új vagy? Most jársz először itt?

Szofi aprót bólintott, és végignézett a fiún.

– Nem baj, jól fogod nálunk érezni magad! – kacsintott rá a fiú, miközben nadrágja zsebébe süllyesztette kezét, és nekidőlt az ajtófélfának. Kék, kockás inget viselt, ami kiemelte világoskék szemeit. Haja már kissé a szemébe lógott, ahogy érdeklődve figyelte Szofit.

– Nem maradok itt! – jelentette ki Szofi határozottan.

A fiú szomorúan megcsóválta a fejét.

– Meghaltak a szüleid?

Szofi csendesen bólintott.

– Hogy hívnak?

– Szofi.

– Nem láttad kinn a táblát a ház falán? Eleonóra háza…

Szofi döbbent tekintettel figyelte a fiút, mialatt egy szorító érzés kezdődött a torkában. Az nem lehet! Nem hagyhatja itt Szofit a nagynénje! Miről szól a család, ha nem az összetartásról?

– Kérlek, ne hagyj itt! Soha többé nem leszek rossz! Megígérem! – Szofi esetlen mozdulatokkal próbált nagynénje blézerébe kapaszkodni, aki bántó módon mit sem törődött unokahúgával.

Nagynénje kezet rázott Eleonórával, ezután határozott léptekkel kifelé indult az ajtón.

– Kérlek! Könyörgöm! Ne hagyj itt! – csuklott el Szofi hangja, ahogy nagynénje után eredt. Aprócska lábaival bukdácsolva rohant le a lépcsőn, hogy utolérje nagynénjét, aki vissza se nézett, csak egyenesen ment az autója irányába. A kislány zokogva vetette utána magát, ám a sáros, latyakos udvaron elcsúszott és térde esett egy nagy pocsolyába. Miért viselkedik vele így a nagynénje? Miért az ő szülei haltak meg autóbalesetben? Ő senkinek sem kell?

Az eső eleredt, a hűvös szél Szofi barna hajába kapott, mire a kislány a kezébe temette az arcát.

Még az égiek is ellene vannak?

– Szofi… – suttogta egy hang a háta mögül.

A kislány meglepődve vette észre, hogy immár nem esik rá az eső. Felemelte a fejét, mire csodálkozva pillantott a színes, virágokkal tarkított esernyőre. Két, hatalmas könnycsepp gurult végig az arcán, miközben a fiúra nézett.

– Alex vagyok! – A fiú kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a földről Szofit.

– Szofi! – érintette meg férje a nő vállát, ahogy a pult mögé érkezett ő is, miután a bolt cégtáblájának kilazult csavarját meghúzta. – Nagyon elgondolkodtál! – hajolt közel Szofihoz, majd Eleonóra néni felé fordult. – Sajnálom, Eleonóra néni, a feleségem elmerengett egy kicsit, de azt hiszem, ez az állapotával jár – mosolygott a férfi Szofira, míg óvatosan megsimogatta kerekedő pocakját, aztán egy puszit nyomott a fejére. Szofi visszamosolygott férjére.

– Semmiség, kedvesem! – válaszolt az idős asszony derülve. – Róza az édesanyjától kapta az esernyőt, a kedvenc színe a sárga, így azt hiszem, eléggé a szívéhez nőtt. Meg tudnátok javítani? Szofi látta Eleonóra néni szemében azt a szomorú csillanást, ami mindig megjelent, ha kisgyerekre nézett. Eleonóra néni mindenkit befogadott a házába. A férfi felvette a pultról az esernyőt, és alaposan végignézte.

– Természetesen meg tudjuk javítani, Eleonóra néni! Szofi megvarrja, én pedig a nyelét javítom meg! – kacsintott a férfi a kislányra, aki felvidult a hír hallatán. – Nincs ügyesebb varrónő Szofinál a környéken!

– Ugyan már… – pirult el a bók hallatán Szofi.

– Örül a szívem, amikor így látlak benneteket! – mosolygott kedvesen az idős asszony Szofiékra. Róza és Eleonóra néni kézen fogva kisétáltak a boltból.

– Gyere, Szofi, kész a tábla! – húzta a férfi maga után a nőt a bolt elé.

Szofi felemelte a fejét, hogy jól szemügyre vegye az újdonságot. A kovácsoltvas cégér visszafogottan, ám méltón hirdette a vásárlóknak a nemrégiben megnyílt boltot: Szofi és Alexander javítóműhelye. A bolt kirakatában kiemelt helyet kapott a kalapok, kötött sálak, pulóverek mellett az a bizonyos virágos esernyő is, amely alatt egy bordó, kantáros ruhában átázott kislány egyszeriben hinni kezdett. Szofi nekidőlt Alex mellkasának, és belefúrta az arcát a kék pulóverbe, amit nemrég ajándékozott neki. Ahogy beszívta az illatát, jóleső érzés vette körül. Sokáig nem érezte sehol máshol ezt. Ez az igazi otthon-illata volt.

H. Fajth Evelin

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük