Dorothy Gray: Új karácsony

2023.12.23. | Karácsonyi novella, Novella

A sütő hangos sípolással adta tulajdonosa tudtára, hogy letelt a beállított idő.

Csenge sebes léptekkel ment a hang irányába, elfordította a kapcsolót és kinyitotta a masina ajtaját. Elkapta a fejét, nehogy a felszálló forró gőz megcsapja arcát, majd megtapogatta a bejgliket és mélyet szippantott a levegőbe. Mosollyal nyugtázta a végeredményt, pont olyan lett a sütemény ahogy megálmodta. Kellett hozzá pár év és néhány kiló tészta, de kikísérletezte a tökéletes bejgli receptjét.

Miután egy kis forralt bor társaságában visszament a nappaliba, leült a kanapéra és bámulta a karácsonyfát. Próbálta elképzelni hogyan fog alakulni a pénteki karácsonyi ebéd a családjánál. Általában megússzák veszekedés nélkül, de volt már sok kellemetlen pillanatuk. Csenge több bántó emléket eltemetett magában az évek során, ezért általában feszülten érkezik és reméli, hogy nem kerül újra kereszttűzbe, és nem lesz új, ami a sérelmek listájára kerül, melyet idestova harminc éve vezet gondolatban. A nővérével folytatott képzeletbeli beszélgetéséből telefonja csipogása zökkentette ki. Hanyagul vette fel és majdnem le is ejtette, amikor eljutott a tudatáig, hogy ki is üzent neki a közösségi portálon. 

– Szia. Most fejeztem be a könyvedet. Imádom – villogott a kijelzőn az üzenet Simon neve alatt.

Csenge csak pislogott és nem hitte el, amit olvasott. Újabb csipogás. Kép. Megnyitotta és Simon mosolygott rá a Fekete apostollal a kezében.

– Szia. Wow. A kedvenc zenekarom énekese a regényemmel a kezében. Libabőrös lettem – pötyögte sebesen.

– Én lettem libabőrös, amikor rád kerestem és észrevettem, hogy követed az oldalamat. A tavalyi koncerten is ott voltál. Megnéztem a képeidet. Gyönyörű vagy. Hol bujkáltál eddig?

– Az íróasztalom alatt. 

– Azt hiszem kijelenthetjük, hogy kölcsönösen rajongunk egymás munkásságáért. Év végéig még Magyarországon vagyok. Meginnál velem egy kávét valamikor?

Egy órányi üzenetváltás után megbeszélték, hogy szombaton délelőtt együtt kávéznak. Csengével madarat lehetett volna fogatni. Simon mindig is tetszett neki, a zenéjüket pedig egyenesen imádta. Kuncogva képzelte maga elé a jelenetet, ahogy bemutatja a családjának a magas, tetovált, felnyírt hajú énekest, akitől vélhetőleg minden apa óva intené a gyermekét. Felpattant, és miután elindította a kedvenc számát, feltépte a szekrényajtót és azon kezdett morfondírozni, hogy mit vegyen fel szombaton. A holnapi családi karácsonnyal kapcsolatos aggodalmait hamar felváltotta a szombati kávézás iránti lelkesedés, ugyanakkor hirtelen minden lehetséges tragikus végkimenetel irreálisan valószínűnek tűnt.

– Oké, le kell higgadnom – gondolta magában.

Visszament a konyhába és miközben a süteményeket szaglászta, forogni és táncolni kezdett. Nem tudta, hogy az illatok, a forralt bor, vagy a karácsony szelleme vette le a válláról az aggodalmaskodás és a mindent túlgondolás terhét, de megnyugodott. Végsősoron arra a következtetésre jutott, hogy megfogadja édesanyja tanácsát, és nem próbál mindenre felkészülni, mindent eltervezni, de legfőképpen, nem várja mindenkitől a lehető legrosszabbat. Hajlamos volt ugyanis másokról, és a dolgok lehetséges kimeneteléről a legnegatívabb verziót feltételezni – noha sokszor nem alaptalanul – de most úgy döntött, hogy ezúttal megpróbál derülátóbb lenni. 

Szombaton mosolyogva ébredt, meglepően jól alakult a családi karácsony, jókat ettek, beszélgettek, nagyokat nevettek, és végre eljött a várva várt kávézás napja. Vissza-visszakúszott egy-egy balsejtelem a gondolataiba, hogy mi lesz, ha Simon mégse olyan, amilyennek elképzeli, hiszen pár óra üzenetváltás és telefonbeszélgetés nem elégséges ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhasson le a férfi jellemét illetően, de hamar elhessegette a negatív gondolatokat. A fekete szűk kabbala-farmerját húzta fel, gyöngyökkel díszített kötött pulóvert választott hozzá, és fekete csizmát. 

A sapkáját a homloka közepéig húzta a decemberi fagyos szélben, hó ropogott a talpa alatt, egy kisgyerek nevetve integetett neki hóemberépítés közben, ahogy elsétált mellette. Mindig hangoztatta, hogy nem szereti a telet és a karácsonyt, most mégis valahogy másként élte meg. 

Kipirult arccal érkezett a kávézóba, Simon egyből felpattant ahogy észrevette, és lesegítette a kabátját.

– Milyen kávét kérsz? – kérdezte a férfi mosolyogva.

– Pumpkin Spice Lattét, zabtejjel vagy mandulatejjel.

Pár perccel később Simon megjelent a kávékkal és még mindig fülig ért a szája.

– Nagyon jó kedved van – mosolygott rá Csenge és barna cukrot szórt a kávéjába.

– Persze, hogy jó kedvem van. Véget ért a turné, úgyhogy végre pihenhetek, találkoztam a családommal, akiket majd’ egy éve nem láttam és rettenetesen hiányoztak, degeszre ettem magam finomabbnál finomabb karácsonyi kajákkal, puha ágyban aludtam, a kishúgom csilingelő nevetésére ébredtem, anyukám fahéjas tekercsét ettem reggelire. Imádom a karácsonyt, az idei pedig még egy plusz meglepetést is tartogatott. Annyira vártam már, hogy láthassalak.

– Elpirulok – mondta Csenge és mosolyogva kevergetni kezdte a kávéját, de közben Simon hatalmas barna szemeit fürkészte.

– Neked az is jól áll – felelte a férfi mosolyogva. – Hogy alakult a tegnapod?

– Tulajdonképpen nagyszerűen. Kipróbáltam a trükköt, amit javasoltál. Azzal nyitottam, hogy mindenkihez intéztem pár kedves szót, és szinte egész nap mosolyogtam. Megdicsértem az unokahúgom ruháját, a férje autóját, a nagynéném főztjét, a nővérem kutyáját. Nem kerestem a hibát másokban, csak egyszerűen élveztem a délutánt. Ebéd után társasjátékoztunk, nagyokat nevettünk, igazából nagyon jól éreztem magam. A karácsony nem is olyan vészes.

– Persze, hogy nem. A karácsony az év legjobb része.

– Most már én is így gondolom – válaszolta Csenge és csillogó szemekkel belekortyolt a kávéjába.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük