Kimmel Gábor: Búgócsiga

2023.12.21. | Karácsonyi novella, Novella

Valamikor régen, még öreganyám születése előtt éltek Szűcsék a falunk legszélén egy kicsi házban távol a központtól.

Nagyon szegények voltak, néha még kenyér sem jutott az asztalra, de ahogy tudtak, éldegéltek. Volt egy fiúk, Jancsika akinek semmi más vágya nem volt, csak az, hogy egy szép búgócsigája lehessen. Abban az évben ennek a játéknak az ára kerek egy pengő volt Koch Ede boltjában. Koch Edének már régóta működött a vegyesboltja. Az egész hozzá járt vásárolni. A környéken csak nála lehetett szinte mindenfélét kapni, így nagy forgalma volt. Viszont Szűcséknek nem volt mindenre pénzük. A mindennapi dolgokat is épphogy meg tudták vásárolni. Petróleum a lámpába, vagy esetleg gyertya, mosószappan. Ezekre mindig szükség volt. Nem tudtak mindig mindent maradéktalanul kifizetni, ilyenkor persze Koch boltos előszeretettel felírta a tartozást. Szépen össze is gyűlt egy nagyobb hátralék a boltban és rövidesen eljött az idő, amikor több hitelt már nem kaptak.

– Nem érdekel a gondotok, így is már legalább harminc pengővel tartoztok! – mondta ridegen Koch Ede, Szűcsnének

– De Koch Úr! kérlelte az asszony. Legalább a kis Jancsikát nézze. Minden vágya egy búgócsiga.

Koch Ede megvetően nézett az asszonyra és így szólt:

– Nem érdekel! Ez legyen a ti dolgotok! Nekem ilyen problémám nincs! 

Szűcsné szomorúan ment haza és sűrű könnyhullatások közepette közölte fiával, hogy nem tudja neki megvenni a búgócsigát. A fiút látszólag nem szomorította el a dolog. Egyszerű gyerek lelkével nem tudta megérteni, hogy ők miért szegények. Szentül hitt abban, hogy ez megváltozhat, hiszen apja azt tanította neki, hogy kellő kitartással bármit elérhet. Gondolataiba merülve feküdt az ágyán. Nyakig betakarózott, noha egy cseppet sem fázott. A lelke viszont didergett. Egyszer csak elindult könnyeinek áradata. Kövér könnycseppjei társaságában merült álomba. Másnap reggel Szűcsné keltegette kisfiát, mert ha van búgócsiga, ha nincs, az iskolába el kell menni. Jancsika nem nagyon akart kikászálódni a meleg ágyból, szépet álmodott. Álmában megszerezte a piros-fekete búgócsigát. Csak úgy tündökölt, ahogy forgott. Elszomorodott, hogy csak álom volt az egész.

– Édesanyám, nekem mikor lesz búgócsigám? – kérdezte szomorúan

Szűcsné színlelt nyugalommal válaszolt:

– Lesz neked is, fiam. Csak valami csoda történne már…

Valami csoda, mint a mesékben. Jancsika sokszor gondolt erre. Egy újabb nap, talán történik valami, ki tudja? Anyja felöltöztette, elköszöntek egymástól és elindult az iskolába. Körülbelül egy kilométernyi gyalogút várt rá. Amióta iskolába járt, már teljesen hozzászokott. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy megszerette ezt a nagyjából ezer méternyi távot, ami mindennap várt rá. Ahogy egyik lépést a másik után tette, hirtelen valami kerek, szürke dolgot pillantott meg a havas úton. Nem akart hinni a szemének, hiszen maga a csoda jelent meg előtte. Ez a csoda, pedig egy egypengős érme volt. Könnyek szöktek a szemébe és hálát adott az Istennek, amiért ilyen kegyes volt hozzá. Egy pengő nagy pénz, jól jönne a szüleinek is, de most az egyszer magára gondolt, hiszen ez volt számára a világ minden kincse. Elhatározta, hogy iskola után betér Koch Ede boltjába és megveszi a búgócsigát. Azt a piros-fekete csodát, amire oly nagyon vágyott már régóta. Egész nap úgy érezte, hogy ólomlábakon vándorol az idő. A számtanórán sem figyelt, holott osztályelső volt belőle. Meg is jegyezte Gerébfalvi tanító úr:

– Szűcs fiam, maga el van varázsolva, de sebaj, majd mindjárt magához tér!

Ki is hívta Jancsit a táblához, de a fiú nem tudott érdemi választ adni a tanító kérdéseire, ezért kisebb szidást is kapott, életében először. Viszont ez a legkevésbé sem zavarta. Az idő nem állt meg és elérkezett a pillanat, amikor elindulhatott hazafelé. Az elsők között hagyta el az iskola épületét. Szinte rohant a vegyesbolt felé. Hamarosan oda is ért és szinte türelmetlenül nyitott be az ajtón. Szemei megteltek könnyel, ahogy meglátta azt, amire annyira vágyott. Szinte magán kívül volt, de Koch boltos pillanatok alatt visszahozta a valóságba. Rideg hangon szólt hozzá:

– Mit akarsz?

Jancsika kissé zavarba jött és nagy nehezen megszólalt:

– Jó napot Koch bácsi! Szeretném megvenni azt a búgócsigát.

Koch Ede unott pillantást vetett a fiúra és lekezelő hangon megkérdezte:

– Aztán mivel fizeted ki? Nincs nektek pénzetek.

– De van Koch bácsi, nézze csak! Pont ennyibe kerül. Egy pengő.

Koch Ede megvakarta a halántékát és így szólt:

– Na ide figyelj! Sokkal tartoztok, úgyhogy ne is álmodj vásárlásról, amíg meg nem adjátok a hátralékot! Addig ezt a pengőt meg elteszem. Dicsekedj el anyádnak, hogy már nem harminc, hanem csak huszonkilenc pengővel tartoztok. Büszke lehet rád!

Jancsiban egy világ omlott össze. Sírva rohant haza és semmiről nem volt hajlandó beszélni. Teltek a napok és mind ugyanúgy telt. A búgócsigáról többé nem esett szó. Csak az egyhangú mindennapok váltották egymást. Lassan eljött karácsony napja és Szűcsék készültek is rá a maguk egyszerű módján. Szűcsné elkészítette a kis ünnepi vacsorát és épp leültek volna enni, amikor valaki kopogtatott náluk. Jancsika kinyitotta az ajtót. Legnagyobb csodálkozására Koch Ede állt az ajtóban. 

– Elnézést kérek a zavarásért! Csak szeretnék kellemes ünnepeket kívánni. Legalább maguknak legyen az. 

Szűcsné észrevette, hogy Koch boltos mélységesen el van keseredve, kissé bátortalanul tette fel a kérdést:

– Valami baj van Koch úr?

Koch Ede mély levegőt vett és könnyek között válaszolt:

– Ma délután leégett a boltom. Mindenem odalett, ezt a búgócsigát kivéve, de ezt viszont neked adom Jancsi.

A gyermek kezébe vette álmai játékszerét, elgondolkodott, majd visszaadta a tönkrement boltosnak.

– Köszönöm szépen Koch bácsi, de nem kérem. Inkább tudja mit? Jöjjön és egyen velünk. Elvégre karácsony van. Ne legyen egyedül.

Koch Ede teljesen elérzékenyült.

– Nem is tudom, mit mondjak, köszönöm szépen!

– Igazán nincs mit! – válaszolta Szűcsné és terített Koch úrnak is 

A vacsora után a boltos még egyszer köszönetet mondott és elindult az ajtó felé. Jancsika hosszan gondolkodott azon az estén. Rájött, hogy minden búgócsigánál többet ér a megbocsátás és az a nemes dolog, ha segítünk másokon. Ha csak egy tányér levessel, akkor is. A karácsony varázslata ez. Ilyenkor nincs helye a haragnak. Egyedül az összetartozás és a szeretet, ami számít.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük