Kollár Zsuzsa – Dió és Babér

2023.10.23. | Novella

A szajkó ajándéka

Nyár vége van, a hőség már csillapodott, jó kint lenni a szabadban. Ebéd után Dió a kisegér és barátja a kicsi zöld kukac, akit Babérnak hívnak, sétálni indulnak. – Vigyük magunkkal a kiskocsit és a kosarat is! – javasolja a kisegér. –Talán hullik már a makk a tölgyfáról, ideje elkezdeni feltölteni az éléskamrát télire. – Nézzük meg a mogyoróbokrot is! – lelkendezik a kukac. – Nagyon szeretem a mogyorót is. – Végül is nem nagy kerülő. Talán korán van még, de megnézhetjük – egyezik bele Dió. Te szereted a mogyorót?

A tölgyfa alatt valóban találnak már lehullott makkokat. Kényelmesen szedegetik, amikor hirtelen egy dühös madár hangosan kiáltozni kezd. – Tűnjetek innen! Ez az én termésem! Babér ijedten bújik Dió mögé. A kisegér szelíden válaszol az előttük landoló szárnyasnak: – Van makk bőven, jut neked is, és nekünk is. Nem kell összeveszni rajta. – Én nem osztozom senkivel sem! – rikkant a madár, és dühösen Dió felé csíp a csőrével.

– Gyere Babér, nagyobb és erősebb is nálunk, nem érdemes veszekedni vele! – fordul el a kisegér, és magára hagyják a tölgyfa alatt mérgelődő madarat. – Miért ilyen undok? – csodálkozik a kukac. – Ez egy szajkó – mondja Dió. – Ő is télire gyűjti a makkot. De azt én sem tudom, hogy miért ilyen morcos. Nézzük meg a mogyoróbokrot, azután menjünk haza. Az elkövetkező napokban többször is látják a környéken a szajkót. De közel egyszer sem mennek hozzá, mert mindig nagyon ellenségesen viselkedik. – Dió! Miért túrja ez a madár a földet? – néz kérdőn Babér. – A szajkók a földbe rejtik a terméseket télire. Megjegyzi, hogy hova ásta, és amikor már a nagy hidegben nem talál élelmet, előveszi a tartalékot – feleli az egér. Ti szoktatok a kamrában élelmet raktározni? Másnap a délutáni sétán hangos rikoltozásra figyelnek fel. – Mi lehet ez a hang? – kérdezi megszeppenve a kukac. – Nem tudom, talán a szajkó, úgy hallottam remek hangutánzó madarak. – Vajon mit utánoz ezzel a visítozással? Diónak válaszolni sem marad ideje, mert ekkor kiáltozást hallanak. – Segítség! Valaki segítsen rajtam! Dió gyorsan a hang irányába siet. – Jaj Dió, biztos oda akarsz menni? – nyafog a kukac. – Félek, hogy bántani fog bennünket. – Akármilyen gonosz is ez a madár, ha bajba került, segítenünk kell rajta – határoz az egér. Diónak igaza volt. A szajkó lába beakadt két vékonyabb gally közé, és nem tud kiszabadulni. Kétségbeesetten vergődik a földön, amikor a két barát mellé ér.

– Ti meg mit kerestek itt? – förmed rájuk, ahogy észreveszi őket. – Ha megígéred, hogy nem bántasz bennünket, segítünk kiszabadulni. – Segítetek? – kacag gúnyosan a madár. – Két ilyen törpe, ugyan hogy tudna nekem segíteni? Én egy nagy és erős szajkó vagyok, mit tudtok ti, amit én nem? – Nagy, erős és undok – motyogja Babér az orra alatt. – Talán mégis tudok tenni valamit – mondja a kisegér, majd elrágja az egyik vékony gallyat és a szajkó lába máris szabad. – Ez neked valami? – kérdezi a tollas uraság álnokul, és választ sem várva elrepül. – Amilyen szép ez a madár, olyan gonosz – állapítja meg Babér. – Legalább megköszönhette volna, hogy kiszabadítottad. – Én csak azt remélem, hogy továbbáll erről a környékről – feleli Dió. Szerinted miért ilyen morcos ez a szajkó? Az elkövetkező hetekben tényleg nem látják a madarat. Eleinte sokat emlegetik, amikor találkoznak a barátaikkal. Velük is beszélnek a mogorva szajkóról. Zénó bácsi, a rét orvosa is mesél róla: – Velem is gonosz volt – mondja szomorúan. – Én hiszek benne, hogy mindennek oka van, talán őt is sokat bántották és azért lett ilyen undok. Nem ismerjük az életét, ezért nem is ítélhetjük el, talán ha tovább maradt volna… – Tovább? – vág közbe Babér. – Szerintem így is túl sokáig volt itt! Az ősznek lassan vége, beköszönt a tél. A rét lakói meg is feledkeznek a gonosz madárról. Élik tovább nyugalmas életüket és várják a tavaszt. Február végén Babér örömmel fedezi fel, hogy a hó olvadni kezd. A kedvenc évszakja a tavasz, amikor a természet megújul, rügyeznek a fák, az erdő egyre zöldebb, az ég egyre kékebb, és az élet színekkel és illatokkal teli zsongással tér vissza a virágos rétre. Egy tavaszi délutánon Dió és Babér a patakhoz sétálnak. Meglepődve látják, hogy az út mellett egy tölgy magonc nőtt.

– De szép kis fa! – ujjong a kukac. – Ha vigyázunk rá, gyorsan megnő, árnyékot és élelmet is ad, igazán szerencsések vagyunk, hogy ide nőtt! – Emlékszel? A szajkó sokat túrt ezen a részen. Talán ő rejtette el a makkot, és utána elfelejtette, így a makkból kifejlődött ez a kis facsemete – mondja Dió. – Vagy talán Zénó bácsinak van igaza, és a szajkónak is van jó oldala. Itt hagyta nekünk köszönetképpen – mosolyog Babér. Te mit gondolsz?

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük