Kovács Liliána: Méltatlan méltatás

2023.11.11. | Novella

Méltatlan méltatás

“Én ilyet nem tudnék!” “Mégis hogy van ehhez türelmed?” “Hogy tudsz ilyet kitalálni?” – Azok, akik felvállalják az írás iránti szerelmüket, legalább egyszer megkapják az efféle elismerést a családtagoktól vagy a baráti körtől. Hát még mikor az írót egy olyan pályázaton ismerik el, ahol tanárok és újságszerkesztők a zsűri! Hadd meséljek el egy történetet erről!

 

Középiskolás írópalántaként nincs olyan nehéz dolga a diáknak; a tanára támogatja, pályázatokat hajt fel neki, aminek köszönhetően a tanuló különdíjas novelláját színésznő olvassa fel közönség előtt, majd egy antológiában is megjelenik egy meséje. A másodikos Nóra efféle sikereket ért el, aztán jött egy újabb kiírás, amelynek témája az “1956-os forradalom jelenkorban megjelenő nyomai” volt. A pályázatot ugyanaz írta ki, aki az előző évit is, amin hősünk munkáját a Jókai Színház hivatásos előadónője olvasta fel.

Nóra sokat tanakodott azon, hogy mit is kellene írnia ebben a témában, míg végül leült, és nekilátott. Úgy vélte, hogy a történelem a jelenkor diákjait – hozzá hasonlóan, merthogy magából indult ki – büszkévé teszi a múlt harcosaira. Bőven volt anyaga, amiből dolgozhatott, mert egy Nagy Imre nevéhez fűződő emlékversenyen is részt vett korábban az osztálytársaival; tudta mit ír le, és azt is, hogyan érez ezzel a témával kapcsolatban.

A tanárnője benyújtotta a pályázatot, azt elfogadták, így nem maradt más, mint a várakozás. Hamarosan jött is az e-mail az eredményhirdetés időpontjáról és helyszínéről. Nóra az édesanyjával ment el rá. Megdöbbent azon, hogy nem voltak ott olyan sokan, mint az előző évben. Az aprócska kávéházban csak néhány asztalnál ültek; egynél a zsűri, és öt másiknál a pályázók és hozzátartozóik, a többi pedig üresen állt.

A szerény megnyitó után kiderült, hogy összesen kilencen neveztek a pályázatra, és ebből hat résztvevőt díjaztak.

Nóra tűkön ülve várta az eredményt. Természetesen először az első három helyezettet hirdették ki, de csak Katáét – aki az első díjat kapta, ami az újságban való megjelenéssel és egy szép nyereménycsomaggal járt – olvasták fel. A lány módfelett ismerős volt Nórának, és ahogy gondolkozott ennek okán, ráébredt, hogy ugyanez a végzősnek tűnő diák nyerte meg az előző pályázatot is. A bemutatásánál a főszerkesztő kihangsúlyozta, hogy Kata felkészítője a irodalomtanára volt, aki tehetősen ott ült a zsűrik között és önelégülten, büszkén bazsalygott magában. 

Nóra odafordult az anyukájához, és epésen, halkan megjegyezte:

– Ez így bunda. 

Eközben persze a pályázatot meghirdető újság főszerkesztője sűrű gratulációk közepette átadta a díjat Katának, és amíg a lány örömtelin mosolyogva a helyére ment, csak dicséret hagyta el az idős férfi száját, ami még mindig a nyertes munkát magasztalta. 

– És most jöjjenek a különdíjasok. A Munkácsy Mihály Múzeum felajánlásából kap különdíjat Szabó Nóra a Kép nélküli emlék című írásáért.

Nóra mosolyogva ment ki, átvette a díjat, kezet fogott a főszerkesztővel, majd visszament a helyére, és szerény kíváncsisággal belelesett a múzeumos papírszatyorba. 

– Gratulálunk – folytatta a férfi. – A pályamunkáról annyit, hogy a főhősünk igen fiatal, a mai generációhoz képest pedig az írás hangvitele túl hazafias. Olyan dolgokat idéz fel, amiről nem szól a tanterv, ezért alapvetően igen hiteltelennek tűnik az egész leírás, ami a hangulatot is erőltetetté teszi… 

Nóra szája elnyílt, miközben a durva kritika tovább ostromolta az írását, vöröslő arccal nézett körbe a jelenlévőkön, és csak az kattogott a fejében, hogy ezt hogyan merik megtenni a csalás után, a díjkiosztás után. 

– Már elnézést! – pattant fel haragtól és szégyentől remegve. – De nem mondanának valami pozitívat is? Ha van merszük olyannak ítélni az első helyet két éven át zsinórban, akit a zsűri tagja készített fel, ahhoz is legyen elég vér a pucájukban, hogy egy különdíjasnak választott műről legalább egy pozitívumot mondjanak ahelyett, hogy nyilvánosan megszégyenítik az íróját!

A zsűri és a főszerkesztő is elképedten pislogott Nórára, akinek már égették a szemét a könnyek. Hosszú, kínos másodpercek után a főszerkesztő megszólalt:

– Nagyon megnyerő volt a kezdése, a tájleírások igazán szépen lettek megfogalmazva. 

Nóra visszaült, lesütötte a szemét, de tudta, ha nem lép le onnan hamarosan, ott menten elsüllyed szégyenében. Odahajolt az anyukájához, és odasúgta, hogy induljanak, mert ő már egy percet sem tud itt maradni. 

Otthon Nóra az ágyon ülve kiborította a nyereményét a szőnyegre, végignézett a gyönyörű bőrkötésű jegyzetfüzeten, az esztétikus naptáron, a csillogó Zebra-tollon, a könyvjelzőkön, a ragacsos jegyzettömbökön… Írópalántaként nagyon tetszett neki mind, mégsem tudott nekik örülni. Ez azonban megváltozott, amikor rájött, hogy ezt a díjat nem az írásával érdemelte ki.

A megszégyenülése mellett egyetlen dolgot érzett csupán: büszkeséget. 

Büszke volt magára, amiért megvédte az írását és hangot adott a megalázottságának. Éppen úgy kiállt az igazáért, ahogyan az elődei tették ‘56-ban – és nyert.

Kovács Liliána

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük