Márton Csilla: Decemberi ajándék

2023.12.23. | Karácsonyi novella, Novella

Zalán utálta a decembert.

Az élet sorozatos megpróbáltatásai a halványan pislákoló reménysugarat is kioltották belőle. Minden rossz esemény decemberben következett be az  életében.

Kinézett az ablakon aztán hátralépett, és a hátát megtámasztva a szekrénynek ábrándozott. A karácsonyi készülődés járt az eszében, az amikor még együtt volt a család. Szülei autóbalesetben meghaltak, nevelőszülőkhöz kerültek ikertestvérével, Zentával, aki rögvest megszökött, és azóta sem hallott felőle. Így egyedül ünnepelt, ahogy kikerült abból a családból. Régi bevált szokás szerint templomba ment, mindig a testvéréért imádkozott. Aztán csavargókhoz verődött, együtt ittak, mulatoztak. Elkezdett gyakrabban inni, többször rosszul lett, kórházba is került. Megfogadta, új életet kezd. Eldöntötte, hogy ebben az évben jobban odafigyel magára, az egészségére. Úgy csinálja, ahogy előző évben még novemberben átvette a pszichoterapeutájával. Fél évig járt hozzá. De kinek is mondhatta volna el, mindenki elpártolt tőle. Egyedül a munkahelyén a főnöke biztatta, hogy minden jóra fordul, tartson ki.

Elérkezett a szenteste, a város elcsendesedett és ő készen állt, újra templomba menni. Ellépve az ablaktól, visszafordult a szoba másik oldala felé, és egy pillantást vetett a feldíszített asztalra. Mindig két személyre terített. A fenyőfán felkapcsolta a fényfüzért, szemében könnycsepp csillant,, nagyot sóhajtott. Elindult az előszobába, kabátját gondosan végignézte, leszedte a szöszöket. Fejére egy szőrme kucsmát húzott. Felvette kitaposott csizmáját, az ajtót bezárta, és elindult. A kaput csak behajtotta. Az utcák csendesek voltak, egyegy hajléktalan lézengett, cipelték a szatyrokat, ami a mindenük volt. Nem volt karácsonyi hangulat, vagy csak ő érezte így, nem tudta eldönteni. A sarkon állt egy román kori templom, oda szokott járni. Többnyire öregekkel volt tele. Zsebéből előkotorta a maszkját, feltette, a járvány szele még időnként átfésülte a terepet. 

Ahogy közeledett az átjáróhoz, látott egy férfit, aki szeretett volna felállni, próbálkozott a korlátba fogódzkodni, de mindig visszaesett. Zalán odasietett segíteni, és akkor látta, hogy hajléktalan ember, aki sokat ivott, beverte a homlokát a járda padkájába, meghorzsolta az arcát, az orrát.. Hátralépett. Egy vele egykorú kócos hajú, deformált arcú ember állt előtte. Lábán tornacipő, zokni nélkül. Zalán hosszasan nézte. Végigfutott a gondolat benne, hogy ő is lehetne. Izgatott lett, és elkezdte kezét a kabátjába törölni. Egyhelyben topogott, segíteni, és gyorsan tovább menni szeretett volna. Végül meggondolta magát, egy nagy lélegzetvétellel a férfit a korláthoz vitte, nekidöntötte. Lenézett, meglátott egy ötszázforintost, gyorsan felkapta, átment a másik oldalra, és nagy léptekkel haladt a templomba. A mise már megkezdődött, foghíjasan ültek az emberek. A jászolhoz sietett, de ott három gyermek térdelt. Így leült a legközelebbi padra. Sóhajtott. Megelevenedett előtte, ami kint történt. A miséből nem hallott semmit. Forróság öntötte el, szeme sarkából látta, hogy a gyerekek felálltak és elmentek, így a jászolból a kisded épp rá mosolygott. Elkezdett izzadni, összeszorult a torka. Azt érezte, hogy a markában nagyon szorítja az ötszázast, ami egyre jobban forrósodott. Felállt, odadobta a jászolba a pénzt, és kirohant. Futott, hogy megnézze, hogy van az az ember, akinek a mise előtt segített.. De ahogy az átjáróhoz ért, nem látta sehol.Kétségbeesetten kereste. Elindult hazafelé. Alig vonszolta magát. Nem kapott levegőt. Kigombolta kabátját, a szőrme kucsmáját jobb hóna alá szorította, miközben bal kezével a verejtéket törölgette arcáról. Ahogy közelebb ért a házhoz észrevette, hogy a kapu nyitva van, pedig ő csak behajtotta. Akkor látta meg, hogy a keresett személy dőlhetett a kapunak, és beesett. Ott feküdt a földön mozdulatlanul.

Elöntötte az öröm, lehajolt hozzá. Sírt, és nevetett. Istenem, ez ő, Ez ő, Istenem. Magához szorította. Minden erejét összeszedte, bevitte a házba, és lefektette. Mert addigra már felismerte testvérét, Zentát.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük