Szekeres Henriett: A lépcső

2023.10.26. | Novella

A mosogatóba tette a reggelijéhez használt tányért és teásbögrét.

Vendéget várt, ezért felkészített a tűzhelyre egy kávét, majd előszedett néhány finom kekszet, hogy azzal is kedveskedhessen. Frida körbenézett a nappalival egybenyitott konyhán. Szeretett itt élni, hisz imádott dédmamája hajléka volt egykor a ház. Imádta a házat, mert annak minden egyes szegletét a dédi formálta és alakította. Férjével, Bernáttal két éve költöztek a házba. Büszkén hordozta végig tekintetét a férje által patinás tölgyfából készített gyönyörű, egyedi konyhabútoron. Beljebb pedig a csodás ebédlő garnitúra helyezkedett el, ami szintén Bernát gondos kézimunkáját dicsérte. Szerencséjükre a bútorok mások ízlését is elnyerték, így anyagi gondjaik nem voltak. Az épület L alakot formált, s udvarra néző hosszabb szárán a takaros verandára három lépcsőfok vezetett. A veranda boltíveit lilaakác ékesítette, ami jó időben édes illatot árasztott. A ház elbűvölő kerttel is rendelkezett, ami minden évszakban gyönyörű keretet kölcsönzött neki. 

Frida harminckét, Bernát negyven éves. Személyiségük és foglalkozásuk között a különbség ég és föld. Frida irodalomtanár, Bernát bútorasztalos. A férfi sötétbarna hajú és szemű, magas termetű, latinosan bársonyos, míg Frida szőke hajú, kék szemű, középmagas, kissé hidegen józan skandináv típus. Hihetetlenül vonzódtak első pillantásra egymáshoz. Barátaik ezt számos különbözőségükkel magyarázták. Frida racionális, földhöz ragadt, ezzel szemben Bernát mindenért rajongott, ami irracionális. A nő az irodalom mellett szerette a fizikát és kémiát, tisztelte az orvostudományt, a férfi a természetgyógyászatot, továbbá az ezotériát részesítette előnyben. Esküvőjüket Frida álmodta egyszerűre, holott Bernát szeretett volna világra szólót. Elfogadta, hogy Frida a főnök, hisz ő járt kétlábbal a földön. Szerették, feltételek nélkül tisztelték a másikat.

Egy nap Frida arra lett figyelmes, hogy a fürdőszoba szekrényből nem fogytak a tamponok és a betétek. Szerettek volna még pár évig várni a gyermekvállalással, de ha már így alakult egyikük sem bánta, sőt Bernát szinte lebegett a boldogságtól. Frida is osztozott férje örömében, de ő visszafogottabb módon. A családjaik és a barátaik azután tudták meg a terhességet miután túl voltak a kritikusnak tartott első trimeszteren. Frida kórházban, orvosi, szakértő kezek között szeretett volna szülni, míg Bernát ennek ellenkezőjét óhajtotta. Otthoni, meghitt környezetet, gyengéd dúlát és sokat látott tapasztalt bábát kívánt első gyermeke világra jötténél. Bernát meggyőződése szerint a ridegen hideg kórházi körülmények elszenvedése okozott nála lelki gondokat. Tele volt frusztrációkkal és fóbiákkal. Ezért abban maradtak, meglátják, miként alakulnak majd a szülés körülményei. S hogy ne csak Bernátnak kedvezzenek a biztonságuk érdekében bejelentkeztek egy magánszülészetre is. Ezek a dolgok feszültebbé tették a kapcsolatukat, ami korábban nem volt rájuk jellemző. A terhesség mintha Frida korábbi kemény határozottságát is ellágyította volna. Mostanság már nem állt úgy bele minden vitába és jóval hamarabb engedett férjének. Itt tartottak most, hogy Frida a hetedik hónapban járt.

Épp a dúlát várta, mert a héten csak aznap ért rá beugrani. Frida neheztelt Bernátra, amiért erőlteti ezt az otthoni szülést, de ettől függetlenül kedvelte Esztert, mert nagy tapasztalata mellett kedves is volt. Három gyermekét szintén otthon hozta világra. Gyermekeit egyedül nevelte, mert férje egy gyors lefolyású súlyos betegségben elhunyt. Eszter a harmincas évei közepén járt. Középmagas, vékony testalkatú, rövid dús barna hajú, szép ovális arcú, élénk és kedves kék szemű nő volt, akiért rajongtak a jövendő szülők. Érdekes módon a férfiak is elsőre megkedvelték. Nem történt ez másként Bernáttal sem.

Frida egy kicsit tett-vett, amikor megszólalt a bejárati ajtó haraghangú csengője. Komótosan kisétált, s bizonytalanul mosolyogva engedte be Esztert. A nő sietős mozdulatokkal, frissen vágtatott be a nappaliba. Minden mozdulata rutinról és gyorsaságról tanúskodott. Eszter nem tehette meg, hogy felesleges dolgokra pazarolja az idejét, energiáját. Lehuppant az egyik székre. Kezébe vette a csésze finoman illatozó, még gőzölgő kávét.

-Mi újság veled, hogy vagy,-tette fel kérdését, majd vett egy kekszet-sikerült már megegyeznetek Bernáttal, hogy itthon vagy a szülészeten hozd világra a picit?

Eszter elgondolkodott a fiatalasszony mondatain. Aprócska mozdulatokkal rágcsálta a falatkát, majd leöblítette még egy kis kávéval.

-Nézd Frida, mindkettőtöknek ez az első gyermeke, így érthető az izgalmakkal együtt járó feszültség. Azonban Bernátnak értékelnie kellene a te rugalmasságodat a szülés helyét illetően.

-Én is ezt gondolom, ezért is bánt a türelmetlensége. Rengeteget vitatkozunk a semmin, holott korábban mindenben egyet értettünk.

-Megértem, hogy ez nehéz nektek. Viszont sürgősen el kell dönteni, hol kerüljön sor a szülésre.  Beszélgess ezekről a férjeddel, de ne feledd, csak nyíltan. Szánjatok időt, energiát, hogy nyugalomban tudjatok pontot tenni a végére.

Frida még mindig kétségek közt vergődött. Nem szerette volna Eszternek kitálalni a dolgaikat. 

-Mindent megteszek, hogy így történjen, de nincs könnyű dolgom. Bernát minden hazatérésekor feszült és ideges.

-Frida, ne haragudj, de nőként ezt neked kell megoldanod. A férfiak többsége igényli a női útmutatást.

-Mindent megpróbálok, hogy végre megegyezzünk a szülés helyszínében.

Eszter adott még néhány tanácsot a terhességgel kapcsolatban, majd sietve állt fel és szedelőzködött. Elbúcsúzott Fridától, majd ruganyos léptekkel autójához lépkedett. Frida a konyhaablakból nézte, majd kedvesen visszaintegetett Eszternek. Eltökélte, történjék ma este bármi, beszélni fog Bernáttal.

A kis tavat csodaszép fák és bokrok, változatos terepviszonyok uralták. Sokan szerettek partjára kijárni, mert minden napszakban más arcát mutatta. Kirándulók, gyerekeiket, kutyáikat sétáltató emberek, kerékpárosok és futók, amatőr természetbúvárok, és szerelmesek kitűnő találkahelye volt egyben. A fák még eleven zöldben pompáztak, csodás enyhe meleg lengte be a kora délutánt, ám itt-ott már fel-feltűnt néhány halovány sárga levélke, melyek a közelgő ősz előfutárai voltak. A tóparti kis mellékutak egyik rejtett kanyarjában délután két óra magasságában megállt egy autó. A jármű vezetője egy fiatal férfi, aki türelmetlenül nézegette telefonja kijelzőjét. Láthatóan várt valakit. Kisvártatva mellé gördült egy apró autó. A volán mögött ülő rövid, sötétbarna hajú csinos nő sebes mozdulatokkal szállt ki belőle, és beült a másikba. A férfi türelmetlenül vetette magát a nőre és eszeveszetten csókolta. Néhány pillanattal később levegőt kapkodva váltak szét. Ezután a nő-miközben próbálta szétdúlt tincseit ráncba szedni-komoly hangon megszólalt.

-Bernát, ez így nem mehet tovább. Jártam a feleségednél és szegény teljesen ki van borulva. Valamit sürgősen ki kell találnunk, mert így nem lesz jó vége.

-Sajnálom Fridát, hidd el, de képtelen vagyok otthon nyugodtan meglenni. Minden szabad percem rólad szól.

-Akkor engedd meg Fridának a kórházi szülést. Legalább nem kell majd nálatok színészkednünk. Már most attól félek, hogyan tudom majd a bábát ilyen körülmények között segíteni.

Bernát közben gyengéden simogatta Eszter arcát és nyakát. Látszott, hogy uralkodnia akar magán. Nem értette, hogy tudott Fridával szerelembe esni. Mióta megismerte Esztert a nő mágnesként vonzotta. Kezdeti rajongását barátságnak hitte, ám néhány hét elteltével rá kellett ébrednie, Eszter több egy szimpla barátnál. A nő ezt látta Bernáton, de úgy gondolta, már eddig is sok férfi közeledésével megbirkózott. Tévedtek, mert idővel a lehető legközelebb kerültek egymáshoz. Eszter úgy érezte halott férje eleven emlékeit soha senki nem lesz képes elhomályosítani, Bernát pedig kőkemény szilárdságúnak hitte neje iránti szerelmét. Még csak néhány hete ismerték egymást, de szenvedélyük minden egyes nappal mélyült. Bernát mindent megtett, hogy odahaza feleségére figyeljen, de csekély sikerrel járt. Folyton Eszter körül időztek gondolatai. Felesége bármit tett vagy mondott minden zavarta. Próbált az idegein és a vágyain uralkodni, de hiába. Tudta jól, Fridának nyugalomra lenne szüksége, de folyton belekötött mindenbe. Szerencsétlen asszony sokat sírt, amivel csak fokozta Bernát feszültségét. Ráadásul ezzel tovább szította a két embert összefűző érzéseket. Eddig ellen álltak egymás érzéki vonzásának, de mindketten érezték, nem fogják sokáig bírni. Csókolták, ölelték egymást ott, ahol, és amikor tudták. Belül mind a ketten szenvedtek, mert egyikük sem szívesen szerzett senki számára szenvedést.

-Ne haragudj, de nem megy.-mondta Bernát, miközben szemét le nem vette Eszter arcáról. Úgy érezte nem tud betelni a nővel, majd így folytatta-Tudom, hogy a kórházi körülményektől váltam idegileg és lelkileg is instabillá. Nem szeretném, ha a gyermekem hasonlókon menne keresztül. 

-Rendben. Egyezzünk meg abban, hogy ugyan otthon leszel, felkészülve minden eshetőségre, de nem jössz be a szüléshez. Nem tudnék teljesen Fridára és a bábára, és a kis jövevényre egyszerre a jelenlétedben összpontosítani.

-Jól van, legyen így. Fogalmam sincs, miként oldjuk ezt meg. Attól tartok, Frida észre fogja venni, ami köztünk van. Ismered milyen érzékeny.

-Ne félj, a feleségedet lefoglalja majd a szüléssel együtt járó fájdalom. Pont ezért haragszom magamra,-tette hozzá, miközben szorosan magához ölelte Bernátot. A férfi még mélyebben szeretett volna Eszterhez közelebb kerülni, de a nő leszállította a mennyei járatról, amikor így folytatta.-Egy olyan embert bántok, aki többszörös hátrányt szenved velem szemben. Szeret és mélyen tisztel engem. Terhes és szerelmes a férjébe. A terhessége tönkretette addigi csinos alkatát. A férjét én is szerelemmel szeretem. Gyűlölöm magam ezek miatt. 

-Ne csináld Eszter. Egyikünk sem tehet az érzéseiről. Remélem, Fridával minden rendben lesz. A szülés után várok még néhány hetet, azután bejelentem a szándékaimat.

Eszter szerelemtől ittasan nézte a férfi elszánt arcát, ugyanakkor szomorú is volt. Nagyon kedvelte Fridát. Életében nem gondolta, hogy ő ilyesmire vetemedhet. Szerette a férjét, aki váratlanul betegedett meg. Sokáig reménykedtek a gyógyulásában, de a férfi gyors, rövid szenvedés után meghalt. Magára hagyva Esztert a három kisgyermekkel. Rengeteget dolgozott, hogy a gyerekei semmiben ne szenvedjenek hiányt. Csinos nőként gyakorta szembesült a férfiak elismerő, sokszor sóvár pillantásaival, de még mindig fájlalta férje elvesztését. Egy két gyermekes apuka mutatta be neki Bernátot. A férfi elmondása szerint sokat harcolt imádott feleségével, Fridával az otthonszülés miatt. Eszter nem értette, akkor miért erőlteti a feleségénél a dolgot, elvégre szülésnél a nőé a kockázat. Addig járt a fiatal házaspárhoz,-ígéretet tett rá Bernátnak-míg Frida bele nem egyezett az otthonszülésbe. Majd egy nap azon kapta magát, hogy gondolatai már nem a halott férjén, vagy a gyerekein járnak. Nem bizony, mert mind többször jutott eszébe Bernát. Azt is látta, hogy a férfi hebeg-habog, zavartan mosolyog, miközben a terhességről, az otthonszülés körülményeiről beszélgettek. Szerette volna a látottakat magától elhessegetni, de nem ment. Egy napon elcsattant köztük az első csók, ami mindkét félt felzaklatta. Ám hamarosan világossá vált, nem bírnak meglenni a másik nélkül. Heti rendszerességgel találkoztak, lopott édes órákat töltöttek kettesben. Eszter természetesen szorgalmasan látogatta Fridát, hogy a tőle telhető legjobb módon felkészítse a szülésre. Ilyenkor uralkodott magán, az asszony nem vett rajta semmit észre, de Eszter belül kínlódott. 

-Ma este szépen leülsz és mindent megbeszélsz Fridával. Nem idegeskedsz és türelmetlenkedsz, hanem nyugodtan megbeszélsz vele mindent. És nem feledkezel el arról sem, hogy hálás légy, amiért miattad vállalja az otthoni körülményekkel járó kockázatokat.

-Az a bajom, hogy mindig rád gondolok. Na, jó,-fújt egy nagyot a férfi. Láthatóan nehezére esett az egész. Megfogta a nő kezét, megcsókolta és így folytatta-Mindent meg fogok köszönni. Aztán elmondom neki, hogy otthon leszek, de a bábával és veled kell túlesnie a dolgon.

Eszter hálásan hajtotta fejét a férfi vállára. Néhányszor megcsókolták és megölelték egymást, majd elbúcsúztak. Mindegyikük visszatért a maga életébe. Egy fájó közös pontjuk volt. Mind a ketten a másikat hiányolta az életéből. Egyelőre nem tudtak ez ellen mit tenni.

A nő az asztalon lévő terítéket nézte, s azon gondolkozott, vajon Bernát ma este milyen hangulatban lesz. Reménykedett, hogy a finom vacsora, a szépen terített asztal, a rendezett otthon látványa megnyugtatja a férfit. Ezúttal nem csak a lakást, hanem önmagát is igyekezett puccba vágni. Mióta teste kerekedni kezdett nem szívesen foglalkozott magával. Különös, de a hormonjai sem a szokásos módon viselkedtek. A kismama tornákon a többiek mind megnövekedett szexuális étvágyról számoltak be,-hozzá téve, hogy mindez férjeik nagy-nagy örömére történik-ő épp az ellenkezőjét tapasztalta. Havonta kétszer, ha közel engedte magához a férjét. Sajnálta, mert korábban jóval aktívabbak voltak az ágyban. Nem értette magát, de elkönyvelte, hogy bizonyára a babát félti. Holott jól tudta, a szex egy szokványos terhességre nem jelent kockázatot. Az igazat megvallva Bernát elég könnyedén vette a dolgot. Ezért elhanyagolta magát. Nem lett topis, de otthon kényelmes nagy pólókat, bő, puha melegítőnadrágokat viselt. Ma estére a szépen domborodó pocakjára egyberészes, felül elegáns csipkével, pocak felett szaténszalaggal megkötött sötétmálna színű szoknyát húzott. Szőke haját csinos kis kontyba tűzte. Így várta Bernátot. Öröm és feszültség viaskodott benne. Kinézett a kocsibehajtóra nyíló konyhaablakon. Abban a pillanatban gördült be az autójuk. Szíve még mindig nagyot dobbant, valahányszor meglátta a férfit. Bernát a sok frusztrációja és fóbiája ellenére még mindig remek férfi,-gondolta, ahogy végignézett a magas, sportosan elegáns termetén. A férfi határozott léptekkel jött a kert felől, majd ruganyosan felszökkent a lépcsőkre, s már be is toppant az ebédlőbe. Táskáját és a kocsikulcsot letette az ajtó melletti kisasztalra. Mosolyogva ment oda az asztal mellett ülő feleségéhez, puszit nyomott a nő fehérbőrű homlokára, majd kedvtelve vette szemügyre az asztalt. Szemeiben furcsa fények csillogtak, amelyeket Frida a meglepetés feletti örömének tudott be. Odalépett a tálalószekrényhez. Nyugodt mozdulatokkal fehér bort töltött magának a pohárba. Ránézett Fridára.

-Te, mit szeretnél vacsora előtt inni? Csodás rendet tettél az ebédlőben. Minek köszönhető a változás?-tette fel a kérdést Bernát. Ivott egy újabb kortyot, végül leült feleségével szemben az asztal másik oldalára.

-Egy pohárka tonik jólesne, köszi. — az asszony felkelt az asztaltól és a villanytűzhelyhez lépett. –Szerettelek volna ma estére elkápráztatni, és egy kicsit kényeztetni is téged.

A sütőből kivette a ropogósra sütött csirkehúst, ami zöldségekkel kevert bulgur-ágy közepén díszelgett. Látta férje csodálkozástól elkerekedett szemét. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy Bernát észrevette rajta az elegáns kismama ruhát. Letette az edényt, majd szedett belőle mind a kettőjüknek. Közben a férfi kitöltötte a tonikot. Leültek, s közben csendesen eszegették az ételt. Rég nem volt példa arra, hogy így megadták volna a módját az étkezésnek. Bernátnak közben az Eszterrel töltött délutáni percek jártak a fejében. Belül kétségek gyötörték, csak remélni merte, hogy nem jutottak Frida tudtára a titkos dolgai. Furcsának tartotta a ma estére való készülődését. Az utóbbi időkben kezdte megszokni felesége inaktivitását az életük minden területén. Magának is nehezen vallotta be, hogy ezek könnyű elviseléséhez Eszter jelenléte is hozzá járult. Ízlett neki az étel, így ismét megszólalt benne a furdalás hangja. Nézte Fridát, ahogy ette a vacsorát. El kellett ismernie, hogy a felesége nagyon szép. Ám az ő szíve már akkor is Eszterért dobogott. Próbálta összeszedni kavargó gondolatatit, majd levegőt vett:

-No, mire jutottatok ma Eszterrel?-kérdezte, közben igyekezett megtartani a semleges hangnemet.

-Arra kért, mivel sürget az idő, egyezzünk meg hamar a szülés helyét illetően.

-Tudod, Frida nagyon szeretném, ha a gyermekünk itthon, meleg, szeretetteljes környezetben jönne a világra.

-Tudom, és hidd, el tiszteletben fogom tartani a kívánságod,-Fridán jól látszott az elmúlt hetek feszültsége. Szép fehér bőre a szokottnál is fakóbb volt, ahogy férjéhez beszélt-, annak dacára, hogy számomra mindez óriási teher. Itthon fogok szülni, de egy bába szakértő jelenlétéhez ragaszkodom.

-Természetes, szívecském, csak nem képzeled, hogy kockáztatnám a te és a baba biztonságát.-háborgott Bernát, ugyanakkor belülről megkönnyebbülést érzett, hisz sikerült feleségét abba az irányba terelni, amerre szerette volna. Lenyelte az utolsó falatot.-Jövő héten megbeszéljük Eszterrel, ő tutira tud majd egy remek bábát ajánlani.

-Remélem, Esztert ezzel nem fogjuk megbántani, s nem veszi bizalmatlanságnak részünkről ezt a lépést.

-Eszter nem az a sértődékenyfajta,-tette hozzá Bernát, miközben erősen összpontosított, hogy valamivel el ne hibázza mondanivalóját. Kedvesen nézett feleségére, ám belül Eszter és Frida arca keveredett előtte. -Lenne még valami, aminek nem fogsz örülni. Nem szeretnék jelen lenni a szülésnél. Itthon leszek majd, minden eshetőségre felkészülve, de egy másik helyiségben. Ugye, nem haragszol rám ezért?

-Nézd Bernát, nem ezekben állapodtunk meg, amikor a szülés körülményeit tervezgettük, –-mondta lemondó sóhajjal, miközben elkezdte a koszos tányérokat bepakolni a mosogatógépbe. Gyorsan összeszedte magát, még egy halovány mosolyra is futotta, –-Nem bánom, történjen minden az elképzeléseid szerint.

Sajnálta a feleségét, mert a nőt szemmel láthatóan megviselte a szüléssel, valamint a kapcsolatukkal foglalkozó beszélgetés. Eszter büszke lesz rám,-gondolta magában, míg Frida épp azon aggódott, vajon Eszter mit fog szólni a bábás dologhoz. Noha korábban beszéltek már erről, de semmit nem véglegesítettek. Mindketten fáradtan vonultak fel a hálószobájukba. Frida lassan lehúzta magáról új szerzeményét. Bernát a fotelból nézte az asszonyt. Megcsodálta telt, dús idomait, domború pocakját, hosszú, még mindig formás lábait, gyönyörű szőke hajzuhatagját. Olyan rég nem szeretkeztek, hogy már az idejét sem tudta. Frida elhidegült tőle, Eszter pedig egyelőre kivárt az intim együttléttel. Bernát eközben nem tudott mit kezdeni a vágyaival. Nézte feleségét, hogy milyen szexi a krémszínű szaténhálóruhában, és érezte a merevedését. Felállt a fotelból, odasétált Fridához. Hátulról átölelte. Csókot lehelt a karcsú és hosszú, hófehér nyakába, azután terelni kezdte a szoba túlsó falánál lévő hatalmas franciaágy irányába. Fejében ekkor már nyoma sem volt az otthoni szüléssel kapcsolatos terveknek. Falta Frida minden porcikáját, mélyen beszívta isteni illatát. A nő boldogan adta meg magát, mert sejtelme sem volt arról, hogy a beteljesülés pillanatában férje egy másik nőt képzelt maga elé.

Néhány héttel később beköszöntött az ősz. A ház és körülötte a kert elveszítette aranylóan színes nyári báját. A napok óta reménytelenül szakadó eső szürke párába vont mindent. A máskor a napsütésben fürdő lakásban is komor félhomály uralkodott. Terhességének utolsó idejében járt. S nagyon szívesen túl lett volna már az ismeretlen, egyben elkerülhetetlen szülésen. Mostanra teljesen kikerekedett, elnehezedett. Nem szeretett otthon egyedül lenni, mert úgy érezte a baba bármelyik pillanatban jöhet. A szüléshez minden elő volt készítve. A kórházira is, amennyiben szükségesnek bizonyulna. Pihe-puha fehér törölközők, kisebb kendők törlésekhez, vérzéscsillapító, babaholmik, vadonatúj olló. A fürdőszoba folyamatosan csillogott, mert Frida megszállottja volt a tisztaságnak. Bernátnak is épp a mai napon kellett itthonról elmenni. Azt sem mondta, hova a bánatba ment, vagy ha mégis fogalma sem volt, pontosan mit is mondott. Ő már akkor is a fürdőben próbálta magát összeszedni. Hol a derekába csípett a fájdalom, máskor a hasfalába. Később úgy érezte, mintha folyamatosan és sürgősen ki kellene mennie a mosdóba. Tudta, hogy ezek mind a szülést megelőző tűnetek, de nem vette őket komolyan. Önmaga megnyugtatásáért Esztert is hívta, de nem érte utol. Lassan úrrá lett rajta a kétségbeeséssel vegyes idegesség.

Még a családi legenda emléke is feltört benne dédiékről. Sajnos már senki nem élt, aki bármi biztosat tudott volna mondani. Az egyik szerint, amikor ők éltek a házban egyik gyermekük a bejárati ajtó lépcsőjén született meg. Azt is rebesgették, hogy a dédpapa összeszűrte a levet a bábával. A szülés váratlanul indult meg, ezért a dédi elküldött valakit a bábáért. Majd a reménytelen várakozásba beleunva maga indult segítségért. A baba viszont annyira megindult, hogy segítség nélkül ott a lépcsőn csúszott a világra. A helybeliek szerint dédpapa a bábával töltötte az időt, ezért nem ért oda egyikük sem a szüléshez. Frida és a szülei mindezt nem verték nagydobra. Mióta Frida tudomására jutott áldott állapota nem hagyta nyugodni ez a családi legenda.

Végig nyúlt a kényelmes kanapén, de pár perc után onnan is fel kellett állnia. Fogta a nagy labdát és rádőlt, hátha az segít enyhíteni a mind erősebb és határozottabb fájásokat, de persze az sem segített. Szombat volt, tehát Bernát az asztalosműhelybe nem ugorhatott csak úgy be. Verte a víz, szíve a fájdalmaktól, feszültségtől ki akart a mellkasából ugrani. Agyában kétségbeesetten kergetőztek a gondolatok. Ki a francot hívjak fel most? Sosem volt egy partiarc, de mióta áldott állapotba került még a korábbiaknál is visszahúzódóbb lett. Bernát, Eszter, néhány hete Juli a bába, s még néhány kismama, akikkel együtt járt terhestanácsadásra és tornára voltak csupán a kapcsolatai. Igazából a fiatal nők közül senkivel nem került közelebbi barátságba. Szüleivel sem vitte túlzásba az összejárást. Eszébe jutott a jelenlegi törékeny boldogságért szüleivel vívott temérdek sok küzdelem. Nem örültek Bernátnak, mert nem volt diplomás. Fridát ez már nem érdekelte, de még mindig neheztelt szüleire. Muszáj valamit innom, gondolta, s elindult a nappali túlsó felén fekvő konyha irányába. Odalépett a hűtőhöz. Abban a percben vett a konyhapadlón észre egy közepes nagyságú nedves tócsát. Ezt most vajon mikor és miként csinálhattam, hisz egész délelőtt nem jártam itt? Majd látta, a zoknija belső szárát is átitatta a nedvesség. Ekkor vált számára bizonyossá, amit reggel óta szeretett volna elodázni. Elfolyt a magzatvize. Ő bizony rövid időn belül világra fogja hozni első gyermekét. Már nem volt szomjas. Ismét belemart a fájdalom. Nem tudta, mihez kezdjen, kihez forduljon. Bernát, a jó ég áldjon meg téged, hol a pokolban lehetsz?!? Kinézett a konyhaablakon, s azt látta, hogy az eső még mindig vigasztalanul zuhog. Egyedül nem leszek képes itthon a picit világra hozni, ez zakatolt benne. Taxival elvitethette volna magát egy kórházba, de azt csak végső esetben tervezték megtenni. Érezte, hogy a fájdalmak gyakoriakká, élesebbekké váltak. Édes Istenem, nem teheted ezt velem, sikította belül. Jött egy kisebb szünet a fájdalmak között. Sajnos nem volt energiája számon tartani a fájások közötti percek idejét. Erejét megfeszítve visszavánszorgott a nappaliba. Ismét kezébe vette telefonját, s abban reménykedett, Bernátot vagy Esztert sikerül elérnie. Reményei hiábavalónak bizonyultak. Reszketett az izgalomtól és a megrázkódtatástól. Végül úgy döntött, kimegy az utcára, hátha szerencséje lesz és valaki észreveszi, megsegíti. Örökké nem várhat. Az eső sem tarthatja vissza, hisz a gyereket sem tartotta vissza semmi. Vékony melegítőalsót, hozzá kényelmes pamuttunikát viselt, mert örök életében utálta a vastag, réteges öltözködést. Esőkabátot viszont muszáj lesz felvennie. Takarékos mozdulatokkal ment át a nappalin, hogy az előszoba falába épített gardróbszekrényből előszedje az esőkabátot. Hamar meg is találta. Ez után visszatopogott a nappaliba, hogy mindenre felkészülve magához vegye a szüléshez előkészített kórházi pakkot. A telefont zsebre tette, majd fogta a kórházi pakkot és elindult a veranda felé. Fogta a kulcsot, s bezárta a bejárati ajtót.

Visszafordult az udvar irányába, hogy elinduljon a lépcsők felé, de akkora fájdalom vágott belé, hogy hirtelen azt sem tudta, hol van. A táska kiesett a kezéből, a kulcs szintén, miközben a veranda szélébe kapaszkodva, kétrét görnyedve azon igyekezett, hogy kijusson az utcára. Érezte, hogy valami nagyon nem jól van, mert a hüvelyébe mintha éles kést vágtak volna. Szeretett volna a lábainak parancsolni, hogy végre megmozduljanak, de azok nem engedelmeskedtek neki. Közben már a veranda diszkövein ült. Rettentő kínokat állt ki, s már eszében sem volt félni. Arra tudott csak összpontosítani, hogy minél hamarabb vége legyen a testét szétszaggató fájdalmaknak. A fájdalom menetrendszerűen érkezett, s Frida azon erőlködött, hogy a helyes levegővétellel enyhítse annak erősségét. Levette esőkabátját. Majd idegesítően lassan lehúzta bugyiját és a melegítőnacit. Érezte, hogy a fájdalom enyhített a szorításán, de mégis, mintha nagyvécére kellene mennie. Épp azon tűnődött, hogy ne már, most még össze is fogom magam csinálni, amikor újabb fájdalomroham tört a testére. Eszét vesztve kapaszkodott a maga alá gyűrt esőkabátba, közben nagyokat kiáltva nyomott. Amikor két fájás között szünet állt be, Frida pihenésképp régi családi emlékképek szövevényébe menekült. Nem jutott messzire, mert érkezett a következő fájdalomhullám. Fogalma sem volt hányadik alá merült, de amikor lábai közé nyúlt egyszer csak a kezével a baba fejét fogta meg,. Istenem, mindjárt vége, megkönnyebbülök, gondolta. Arcán a verejtékbe könnycseppek vegyültek. Jött a következő, s egyben utolsó fájdalom. Frida óriási sikítás közben maradék erejét összekaparva nagyot nyomott. Ahogy levegőhöz szeretett volna jutni, hogy felkészüljön az újabb nyomásra, érezte, hogy kicsúszott belőle a gyerek. Ekkor érkezett meg autójával Bernát. Az autó még meg sem állt, de a férfi úgy ugrott ki belőle, mintha rúgó lőtte volna ki. Odarohant feleségéhez, aki iszonyatosan fáradtan, de arcán boldog, büszke mosollyal fogta a kis jövevényt. Fridának nem volt ereje azt firtatni, hogy ugyan már, hol járt, merre kószált. Eszter fél óra múlva futott be, hogy segítsen nekik a kicsit ellátni. Nagyon gyorsan végzett a baba körüli teendőkkel, ami után sietve távozott. A kisfiú a Barnabás nevet kapta. Bernát hősként tekintett feleségére, amiért egyedül képes volt Barnabást világra hozni. De Esztert soha nem bírta feledni.

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük