Szekeres Henriett: Röpke románc

2023.10.28. | Novella

Húsz év után találkoztak egy szebb napokat látott idősek otthonában.

Regina néni 72, Oszkár bácsi 80 éves. Oszkár bácsi egy reggel vidáman jött le a földszintre. Kilépve a liftből szembe találta magát egy gyönyörű, nőies dús idomokkal megáldott szőke nővérkével. A nő egy fürdetőszékben ülő, fehér lepedőkbe bugyolált embert tolt. Oszkár bácsit meglátva arcára cinkosan pajzán mosolyt varázsolt.

‒ Jó reggelt Oszkár bácsi ‒ a nő hangja mindig frissen, vidáman csengett, amiért az öreg teljesen odavolt ‒ Hadd, mutassam be magának Regina nénit, aki tegnap érkezett. A fehérbe burkolt csomagból egy ismerős női arc nézett vissza Oszkárra. A férfi öreg szíve fiatalos lendületre váltott a nő láttán. Édes emlékek elevenedtek fel benne. 

Reginát régóta ismerte. Akkoriban mindketten házasságban éltek, így biztonságos távolból csodálták egymást. Oszkár, noha rajongott feleségéért, férfi barátai előtt nem leplezte, hogy olykor elcsábult. Ezt azzal magyarázta, hogy szerette volna feleségét néhány dologtól „megkímélni”. Valahányszor látta Reginát, mindig hosszú, lusta pillantásokkal pásztázta végig isteni alakját. Reginának is imponált Oszkár intelligenciája, a nők iránti mély tisztelete. Ő nem rajongott a férjéért, ám jelentős vagyonuk miatt kitartott mellette. Egy közös ismerősük lagziján mégis majdnem több lett ismeretségükből. Regina első pillantásra kiszúrta a lakodalmas tömegben Oszkárt, aki a felesége nélkül, unottan téblábolt. Fogott egy pohár italt, s merészen odalépett Oszkárhoz. A férfit zavarba hozta a nő spontaneitása. Elmondta, azért van egyedül, mert a felesége külföldről hazalátogató barátnőjével tölti a délutánt. Ezzel kezdődött köztük a röpke románc. Oszkár felesége a vacsorára sem ért vissza, így egymás mellé ültek. Élvezték az estét. A finom ételeket-italokat, a halkan szűrődő lágy zenét, és nem utolsó sorban egymás társaságát. Egyikük sem szokott alkoholhoz, ezért a kevés is sok volt nekik. Egyre meghittebbé vált köztük a beszélgetés.  A vacsora utáni tánc közben szorosabban simultak egymáshoz. Oszkárt felvillanyozta a nő közelsége. Regina messziről figyelte részeg férjét, s bántotta a két férfi közti különbség, ezért kitépte magát Oszkár karjaiból. Úgy érezte muszáj háborgó lelkét a friss levegőn megnyugtatni. Oszkár követte a nőt. Ő nem csupán a levegőre vágyott. Regina egészen feltüzelte, amit nem értett. Addigi kalandjai a testi vágyai kielégítését szolgálták, de Regina mintha más lett volna. Egyformán megijedtek az érzéseiktől, meg a köztük sistergő feszültségtől. Nem szóltak semmit, cinkos némaságban, zavartan ácsorogtak egymás mellett. Oszkár volt az, aki nem bírta tovább. Reginához lépett, majd megcsókolta. Regina belesimult Oszkár ölelésébe. Eltűnt körülöttük minden, csak ők voltak. Oszkár keze hamarosan elindult a nő testén.

‒ Oszkár, hol vagy? Remélem, megbocsátod a késést? ‒ Hallották a férfi feleségének hangját. Ez vetett véget a továbbiaknak közöttük. ‒ A társaság megnyugtatott, hogy Reginával cseppet sem unatkoztál.

Az már biztos. Oszkár restellte magát, de ínyére voltak a Reginával átéltek. Röpke románcát Reginával soha nem feledte. Mindketten párjaik mellett maradtak. Titkukat mélyen magukba zárták. Regina folytatta az egysíkú gazdag életét, Oszkár pedig nyugalomban élt szeretett feleségével, annak súlyos betegségéig. Majd beköltöztek egy idősek otthonába, ahol az asszony hamar elhunyt. Oszkár bácsi mélyen gyászolta feleségét, de mind többször jutott eszébe Regina, s az, hogy vajon most mi lehet a nővel. A lagziban történtek után Regináék elköltöztek, azóta Oszkár nem tudott róla semmit. Döbbenet volt számára az asszony mai felbukkanása. Odalépett a fürdetőszékben ülő nőhöz.

‒ Szervusz, Regina, hát milyen rég nem találkoztunk ‒ Az öregember szemeiből áradt az asszony felé a szeretet. Gyengéden odahajolt hozzá, hogy megpuszilja az ezerráncú, mégis oly kedves, vonzó arcát. ‒ Annyira, kimondhatatlanul örülök neked. 

‒ Mégis mit képzel magáról, maga pimasz vénember?  ‒ Rikácsolta az asszony, s majdnem pofon vágta Oszkárt. A férfi sikeresen tért ki az ütés elől. Arcán keserű kifejezéssel nézett a nőre. ‒ Hozzám ne merészeljen érni még egyszer, mert a férjemmel gyűlik meg a baja.

‒ Ne haragudjon Oszkár bácsi, de szegény nem emlékszik rá, hogy meghalt a férje. Évek óta egyedül, elszegényedve élt egy eldugott szőlőskert présházában. Onnan mentették ki a szomszédok. Bocsásson meg, de muszáj elrohanni a fürdőbe, mert sosem leszünk készen. Viszlát.

 

További cikkek a kategóriákban:

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Kovács Liliána: Semmelweis – Filmajánló

Semmelweis filmajánló 1847. Bécsben kezdődik az a magyar életrajzi film, amely Semmelweis Ignác nagy felfedezését dolgozza fel. Páratlan dramaturgiai alkotás, egyszerre megrázó és kielégítő film. Megnézése után egy pillanatig sem csodálkozhatunk, hogy megnyerte a...

bővebben

Kalliopé Kiadó – Interjú Kemendy Júlia Csenge írónővel

Egy kiadó, amivel az együttműködés kiemelést érdemel. A közösségünk eleve egymás megsegítése érdekében jött létre, és a kiadásban szerzett ismeretek megosztásával úgy gondoljuk, hogy segíthetünk. Felkértünk tehát néhány már publikált írót, hogy a könyvkiadásban...

bővebben
Magánkiadókról – Novum és Little Fox

Magánkiadókról – Novum és Little Fox

A Kiadó-les sorozatunkban legelőször két magánkiadót kerestem meg, hogy megismerjük az ajánlataikat, hozzáállásukat, működésüket. Mind a kettejüktől ugyanarra a regényre kértem árajánlatot – egy YA romantikus műfajú, körülbelül 400 oldalas írásra –, hogy a leendő...

bővebben

0 Comments

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük